19. Egy�tt - M�sodik �j

Telihold van. �taludtam az eg�sz napot. Touya nincs mellettem, fogalmam sincs, hogy hol j�rhat.
/L�tod, m�g � is itt hagy T�ged./
Hogyne. Ink�bb r� hagyom a dolgot. Lassan kiv�nszorgok a j�l ismert f�rd�szob�ba. Megmosakodom, fel�lt�z�m �s megkapar�szom a hajam. Mostan�ban nagyon gyorsan n�. Komolyan, mint egy sz�naboglya. R�hejes. Ennek Te vagy az oka?
/Nem, az er�d./
Nagyszer�. Belev�gom a kef�t a csapba. J�l van az ott is. Kicsit... Olyan... Hogy is mondjam...? Nem is kicsit, hanem nagyon pocs�k a hangulatom!
- Francba! - esek �t majdnem a tegnap eldob�lt ruh�inkon. Ilyenkor tudn�k �r�lni egy bej�r�n�nek.
/Csak nem m�rges vagy?/
De, eltal�ltad!
/Ez is a kezemre j�tszik./
Ezt hogy �rted? A szekr�ny fel� s�t�lok, mikor megakad valamin a szemem. Hogy ker�l ide a t�k�r? Meg�r�ltem, vagy mi a fene?
/Nyugalom, Touya csin�ltatta, am�g Te szuny�k�lt�l./
Felvil�gos�thatn�l m�g p�r dologr�l. Mi lenne, ha elbesz�lgetn�nk kicsit?
/Csoda... mi m�s?/
Ne sz�rakozz velem, mert nem �llok j�t magam�rt! K�rbe-k�rbe ugr�lok a szoba k�zep�n, mint egy idegbeteg nyuszi. Ilyenkor azon t�n�d�m, vajon norm�lis vagyok-e?
/Mi�rt, mit csin�lsz? Elkezded a saj�t kezedet �t�getni, �s k�zben azt �v�lt�zni, hogy "Nem szabad! Rossz Mirai!"?/
Hogy a viharba ne!
/Kezded elvesz�teni az uralmad f�l�ttem. M�r az is el�g nagy teljes�tm�ny, hogy eddig kib�rtad./
�n is j�l tudom, nem kell m�g az orrom al� is d�rg�lni.
/�gy viselkedsz, mint egy kisgyerek. Hi�ba vagy egy fens�ges tisztav�r�, ilyen hozz��ll�ssal egy fikarcnyi es�lyed sincsen, kisl�ny!/
Hat�ssz�net... Nem fogom felideges�teni magam. M�g hogy �n fens�ges? Hol �lsz Te ember? Kh�m... v�mp�r?
/Mit akarsz tudni?/
Megadod magad? �ljen! Na, l�tod, �n is tudok, ha akarok!
/Most b�szke vagy magadra, mi? Ne �ltasd magad.../
Kik az igazi sz�leim? Mi�rt pont �n? Mi�rt titkolt�k el? �s Te mi�rt lett�l gonosz? Mi�rt vagyok gyeng�bb, mint Te?
/Csak sz�pen, sorj�ban. A val�di sz�leidet meg�ltem. Gomen, de musz�j volt. Hagyd m�r ezt a "Mi�rt pont �n?" nyavalyg�st! Mit sz�m�t az? Te lett�l az �rz�m �s k�sz! A gonosz vagyok-e k�rd�st ink�bb hanyagoljuk. Az�rt vagy gyeng�bb, mert vannak �rzelmeid, �s k�t�dsz bizonyos szem�lyekhez./
�n nem �gy gondolom. Engem pont az er�s�t, hogy k�t�d�k valakihez, hogy van valaki, akinek fontos vagyok, �s aki�rt �rdemes �lni.
/R�gen lehet, hogy �n is �gy gondoltam, de manaps�g m�r nem �gy van./
Tudod mi vagy Te? Egy meggy�t�rt n�, aki nem tudott megbirk�zni a f�jdalommal.
/Bagoly mondja ver�bnek.../
�h, mi�rt is �lltam �n sz�ba veled? Ink�bb megyek �s megkeresem Murat.
/Ha Te m�sz, �n is, elfelejtetted? T�lem nem tudsz megszabadulni./

Csingiling. Mirai egy m�sik szem�ly holtteste f�l�tt t�rdel. S�r.

Ki lehetett az? Mi a...? Nem tudok mozogni. Elterelte a figyelmem. Okos.
/Egyre er�s�d�m./
�t�lom ezt az �rzelemmentes, emberfeletti hangot. Viszont, j� lenne, ha visszakapn�m a testem.
/Sajnos m�g az eszedet nem uralom./
M�g szerencse! Tudd hol a helyed! Egy kis er�fesz�t�s, �s m�ris minden rendben.
/Csak nehogy elb�zd magad./
Nem fogom, biztos lehetsz benne. Hol is tartottam? Ja, igen. Vajon dr�ga kis v�mp�rom merre k�sz�lhat? Nagy ez az �p�let, b�rhol lehet. Nos, akkor haszn�ljuk egy kicsit v�rsz�v� �rz�keinket. A "szaga" alapj�n biztosan megtal�lom. �h�, meg is van! �gyes vagyok.
Kom�tos l�ptekkel k�zeledek a szoba fel�, ahonnan �t �reztem. R�snyire nyitva van az ajt�, besz�lget�s zaja hallatszik ki.
"... - Szerintem fel�bredt - ez Touya hangja. A falnak lapulok, �s b�szen hallgat�zni kezdek. Ez mekkora sz�gyen...
- M�gis ki? - Kayuu, vagyis Reita �rtetlenked� hangja.
- Tudod te azt nagyon j�l. Mirai, a d�h�ng� �gbolt hercegn�je.
- Az lehetetlen - halkul el.
- Ayumi viselked�se m�rpedig erre enged k�vetkeztetni. Megv�ltozott, egyik napr�l a m�sikra. Mellesleg �sszet�rte a t�kr�t, biztos azt hitte nem veszem majd �szre. Nem tudom, meddig k�pes m�g visszatartani azt a n�t. Hiszen � a valaha �lt leger�sebb v�mp�r a f�ld�n. Egyed�l es�lye sincsen ellene.
- �n hiszek benne, hogy Ayu k�pes r� - k�sz�n�m Kay, b�ztam benned. - �s szerintem neked is ezt k�ne tenned. Ki kell tartanunk mellette a v�gs�kig.
- Igazad van. Nem akarod neki elmondani az igazs�got a kil�tedr�l? Szerintem ennyit mindenk�ppen meg�rdemel.
- Nem f�lsz, hogy visszap�rtol hozz�m?
- Ugyan.
- Te f�lt�keny vagy!
- Urusai!
- Nem kell m�g tudnia. Korai lenne, �s azt sem szeretn�m, hogy a lelki �llapota rosszra forduljon.
- Meg�rtem." - bekopogok. Nem esik valami j�l, hogy ilyen esem�nyek zajlanak a h�tam m�g�tt. Hiszen, ezek a dolgok r�m is tartoznak.
- Szabad.
- Sziasztok - l�pek be. - Nem akarok zavarni, csak gondoltam r�k�rdezek a t�nyre, hogy ott hagyt�l - fordulok "szeret�m" fel�.
- Gomen. Musz�j volt besz�lnem az �rral.
- T�nyleg, ha m�r itt tartunk, Reita... bocs�nat, Reita-sama, hogy boldogulsz a kuty�mmal?
- Aranyos j�sz�g, de ma megizzasztott.
- Helyes - mosolyodom el.
- Ezzel mire c�loz, kisasszony?
- �, semmire. K�sz�n�m, hogy gondj�t viseli. Arigatou - hajolok meg. �t�lok �gy megal�zkodni el�tt�k, �s tenni a h�ly�t.
- Erre semmi sz�ks�g, Nerine-chan. - ez most komolyan azt mondta, amit hallottam? Hogy mer �gy lealacsony�tani?
- Hogyan, k�rem?
- J�l �rtetted, Nerine-chan - g�nyol�dik. Most megkapod a magad�t!
- Ezt megb�nod! - szab�lyosan a tork�nak ugrok. Mik�zben az �ldott j� gravit�ci�nak k�sz�nhet�en a f�ld fel� es�nk, lefogom a kezeit, �s tov�bb szor�tom a nyak�t.
- Milyen heves a kisasszony. Tudja, hogy ez�rt b�ntet�s j�r?
- Ne nehez�tsd meg m�g jobban a helyzeted! - sziszegem.
- Ayumi �llj m�r le, k�rlek! Mit csin�lsz?
- Touya, Te ebbe ne avatkozz bele! Mindketten eg�sz id�ig hazudtatok nekem! Ne adj�tok itt az �rtatlant! - �rzem, hogy ha ez �gy folytat�dik, elvesztem az er�m f�l�tti ir�ny�t�st.
- Nyugodj meg k�rlek, f�kezd magad! - k�rlel k�ts�gbeesetten �s megpr�b�l ler�ngatni Kayr�l.
- Eressz! - l�k�m a falnak. Elk�peszt�. Nem is akartam energi�t kifejteni, m�gis megsebeztem szeg�nyt. Imm�ron mindk�t csukl�m kis k�kszem�m tork�t szor�tja. A kezei szabadok, v�dekezhetne, m�gsem teszi. - Mi�rt nem ellenkezel?
- Mert meg�rdemlem, t�gy velem, amit akarsz - l�gyul meg tekintete. Nem! Nem! Nem!
- Ne mondj ilyet Te idi�ta! Gyer�nk! V�dekezz!
- Nem, Ayumi. Nem fogok �rtani annak, akit szeretek.

�vegt�r�s. Kit�rnek az ablakok a kisz�k� energi�m miatt, �s ezzel egy id�ben bennem is megt�rik valami.

Csingiling. Eml�kszem az els� tal�lkoz�sunkra, az els� cs�kokra.

- Ka... yuu... - engedem el.
- J�l van. Semmi baj. Nyugodj meg. - �lel �t, nagyon kedvesnek hatnak a szavai.
/Kereszt�l h�zta a sz�m�t�saimat. Lehet, hogy �t is meg�l�m majd./
- Gome... nasai... - ny�g�m. Elerednek k�nnyeim. De mi�rt? Hiszen �k vertek �t! Miattuk van, nem miattam! Nem b�rom. Nem b�rom...
- Sz�ra sem �rdemes. Nek�nk sem kellett volna titkol�znunk.
- Ugye nem fogod kit�r�lni az eml�kezetemet?
- Butus - simogatja meg buksimat.
- �g�rd meg, hogy nem fogod!
- �g�rem - apr�t nevet gyermeki viselked�sem l�tt�n. - Mellesleg nincs jogom egy tisztav�r� agy�ba piszk�lni.
- De hisz Te is...
- Akkor sincs! - v�g k�zbe. - Csak hogy tudd, �gy neked sincs, Te sem vagy kiv�tel.
- Tudom.
- Akkor jegyezd is meg. El akarom ker�lni a k�s�bbiekben ebb�l ad�d� konfliktusokat.
- Hai.
- Haragszol?
- Hai.
- K�rlek, ne! Nem akarok benned rossz �rz�seket kelteni - maga fel� ford�t. Tengerk�k �riszei furcs�n csillognak.
- Kay, mit...? - l�gyan eny�mhez �rinti ajkait, forr� cs�kot kezdem�nyez. �n meg, kiszolg�ltatott �llapotomat tekintve k�szs�gesen viszonzom. Mikor �szbe kapok, ell�k�m.
- Sajn�lom - a fal t�v�ben �ld�g�l�, dudor�sz� Touya fel� fordul. - J�l vagy?
- Persze, �s nem l�ttam semmit, nem hallottam semmit, itt se voltam - er�teljesen ironikus hangnemben besz�l. - Nem tudom Te hogy vagy vele Reita, de volt okom a f�lt�kenyked�sre.
- Fejezz�tek... be... - sz�lalok meg rekedten. Nagyokat pislogok, hom�lyosan l�tom a vil�got. M�g p�r pillanat, �s els�t�t�l a k�p...

"Lebegek. Nem is, ink�bb s�llyedek. Nem tudom le�rni ezt az �rz�st. K�r�l�ttem folytogat� s�t�ts�g. Csak egy alak dereng hom�lyosan, t�lem nagyon messze.
- Ki vagy Te? - nem tudom, hogy suttogok, vagy kiab�lok. Nem tudom meg�t�lni, t�l nagy a csend, az �ress�g.
- Mirai. H�t m�r fel sem ismersz?
- Hogy ker�ltem ide? Miattad?
- Miattam.
- Mi�rt?
- Mi�rt? Ez neked k�ne tudnod, nem gondolod?
- �n...
- Nyugalom. Musz�j volt valahogyan v�get vetem annak a siralmas helyzetnek. M�r nincs sok h�tra, Ayumi. Ne feledd ki vagy, �s hogy mi a feladatod.
- Nem feledem - a halv�ny dereng�s elkezd t�volodni. - V�rj m�r! Hova m�sz?
- �n v�geztem, Te m�sz! �bredj!"

Tompa f�nyek, tompa neszek. El�jultam?
- Jobban vagy? - hallom meg Mura csilingel� hangj�t.
- Igen - kezd tisztulni a l�t�som.
- Kicsit sokkot kapt�l - l�p az �gyhoz Gin is.
- Nem, csak... Hagyjuk, m�r j�l vagyok - mosolyodom el.
- Besz�lhetn�nk vele?
- Nem - n�zek r�juk megr�k�ny�dve.
- Figyelj, nem kell f�lned, vagy...
- Nem! Ti ezt nem �rthetitek! - v�gok k�zbe hevesen, �s fel�l�k. - Ha most besz�ln�tek vele, az egyenl� lenne azzal, hogy vesztettem, �gy m�r vil�gos?
- Ezt nem tudtam - Touya elt�r egy rakonc�tlankod� tincset az arcomb�l. - Mi melletted �llunk.
- Rendben, de nehogy azt higgy�tek, hogy ezzel el van felejtve az eg�sz! - meredek r� m�rgesen. F�lpipiskedek az arc�hoz, mintha cs�kot akarn�k adni neki, majd �nel�g�lt mosollyal felkelek az �gyr�l.
- Gonosz vagy - v�g s�rt�d�tt k�pet.
- M�g hogy �n? Ha ezt gonoszs�gnak v�led, mi lesz veled k�s�bb? M�g h�tra van a b�ntitek! - kacsintok, �s tova libbenek. K�rbe-k�rbe l�pkedek, kecsesen. Kicsit h�zom a fi�k idegeit.
/Sz�nalmas vagy, ugye tudod?/
Megsz�lalt a g�d�rb�l a lyuk, hogy maradjunk a k�zhelyekn�l.
- Voln�tok sz�vesek kif�radni? �lt�zni szeretn�k?
- Persze - fogja a fej�t Kayuu.
- Na, v�rjunk csak! Nekem mi�rt k�ne kimennem?
- Mert b�ntibe vagy, �des! - l�k�m ki �ket az ajt�n.
- V�rj! Ha k�sz vagy, gyere le a nagyterembe, mondanival�nk van - �gy b�cs�zik a h�s szerelmes, mert v�gleg kidobom a szob�b�l. Vajon mit akarnak megint? Biztos fontos, ha Mura ilyen elsz�ntan n�zett. Hm, k�v�ncsian v�rom a fejlem�nyeket!

Folytat�sa k�vetkezik...