21. V�gre v�ge

Eld�nt�ttem, hogy ma eg�sz nap itt fogok kuksolni az �gy t�v�ben. Igazs�g szerint m�r b�nom, hogy �gy viselkedtem. De az�rt � se volt valami kedves!
/M�r megint magadat hib�ztatod. �gy t�nik k�vetkez� �jjelen v�gre szabad leszek./
J�, akkor m�g van egy eg�sz nappalom, hogy ki�lvezzem az �letet. Ezt is fogom tenni, itt fogok �lni �s gondolkodni.
- Kop-kop! - hallok kintr�l egy kopog�ssal egybek�t�tt hangot.
- Gyere be, Reita! - sz�lok ki.
- Hallottam az el�bbi kis veszeked�seteket, j�l vagy? - huppan le mell�m.
- Persze, csak elm�lkedtem.
- Magadat hib�ztatod, igaz? B�r, mondjuk elt�nni egy eg�sz �jszak�ra... Kicsit mer�sz v�llalkoz�s volt, m�g t�led is.
- Most az�rt j�tt�l, hogy felvid�ts, vagy, hogy kioktass? - n�zek m�lyen k�k �riszeibe.
- Igazad van. Ne b�sulj, majd megb�k�l! - �lel �t.
- Te k�tsz�n� idi�ta! - l�k�m el magamt�l. - Azok ut�n, amit lent m�velt�l a teremben, m�g k�pes vagy ezt csin�lni?
- Nyugalom. Csak vigasztallak. Viszont, ha neked ez nem kell, el is mehetek.
- Menj csak... Te sem vagy k�l�nb...
- Na, ezt vond vissza! - szor�t le hirtelen az �gyra.
- Reita?
- Mi�rt nem sz�l�tasz a nevemen?
- Te sem tetted - szemeim ridegen csillognak.
- Az isten�rt! Mi a franc van veled mostan�ban? - pr�sel m�g jobban a matracba.
- Basszus, pr�b�ld m�r meg Te elviselni magadban ezt a n�t! - kiab�lok r�, m�r s�rok. Egyszer�en nem b�rom tov�bb. �n meg�rtem, hogy nekik nem j� amit csin�lok, de nekem is vannak �rz�seim!
- Gome...nasai... - ny�gi les�t�tt pill�kkal. - Tudom, milyen �rz�s, amikor egyed�l vagy �s senki nem k�pes meg�retni, ami benned zajlik. Hidd el, hogy tudom.
- Elhiszem, �s sz�llj le r�lam, k�rlek!
- Nem akarok - rabul ejt� tekintet�t k�nnyekkel �ztatott arcomra szegezi. - Ne s�rj! - t�r�l le egy cseppet mutat� ujj�val. - M�g mindig szeretlek, ugye tudod?
- Baka... - ford�tom oldalra fejem, nehogy meg akarjon cs�kolni. Mi�rt csin�lja ezt velem? Mi�rt szor�t k�ts�gek k�z�?
/Mert �nz�, �s a saj�t �rdekeit n�zi./
Igen, igazad van.
- F�j hallani, Ayumi?
- Ne csin�ld ezt! Mi�rt kell mindig megingatnod az �n kis vil�gomat? �nz� d�g vagy!
- Persze, �nz� vagyok, mert neked akarok j�t! M�g mindig eszm�letlen�l naiv vagy, de sose annak hiszel, aki val�ban mindent megtenne �rted.
- Mert Te azt�n tudod, kedves Nagy Mindentud� V�mp�r Uras�g! - pr�b�lok szabadulni, de m�g mindig szor�t. - K�rlek, engedj m�r el!
- Nem. Te mit �rzel ir�ntam?
- Mit sz�m�t az?
- Ne ker�lt a v�laszad�st, Ayumi!
- Szeretlek, de m�r nem �gy, mint r�gen. M�r nem b�zom benned vakon. S�t, azt is megkock�ztatom, hogy anno nem is csalt�l meg, csak tudtad, hogy hinni fogok neked, �s �gy akart�l t�volt tartani magadt�l, a bajokt�l.
- Gondolod hazudtam volna ekkor�t?
- Ha - mint �ll�t�sod szerint - mindent megtenn�l �rtem, akkor igen. Igazam van vagy igazam van?
- Igazad van - s�hajt �s r�m d�l. - Meg akartalak �vni. Tudtam p�ld�ul, hogy Aka r�m fog t�madni. �s azt is tudtam, hogy ha ez �gy el�adom neked, nem fog annyira f�jni az �ll�t�lagos hal�lom, �s titokban tudok tartani el�tted mindent. De gondolom Mirai felvil�gos�tott arr�l, hogy �lek. �s �gy romba d�lt minden tervem.
- Nem lett volna egyszer�bb elmondani az igazat?
- Azt akkor m�g nem tehettem.
- Mi�rt?
- Mert vesz�lyt jelentettem r�d. �gy volt a legjobb. Ha abban a j� kis idillben maradt�l volna, amiben akkor volt�l, nem lett�l volna k�pes szembesz�llni �nmagaddal.
- Ki tudja. Viszont akkor sem �rtem.
- Nem is kell �rtened.
- Ut�lom a v�rsz�v�k bonyolult vil�g�t. Mi�rt nem lehet itt minden egyszer�?
- Ha nem lenn�nek akad�lyok, unatkozn�nk - felemelkedik, s elmosolyodik.
- Oh, �gy m�r �rtem.
- Nem szeretsz m�r "�gy", m�gis �lvezed az �rint�sem, a cs�kom. �rdekes.
- Szerintem ez term�szetes.
- Akkor most megcs�kollak - k�zel�t fel�m ajkaival.
- Nem fogsz! - pr�b�lom eltolni.
- Dehogynem! - fogja le kezeim, �s m�ris el�nt s szok�sos remeg�s. M�g mindig ugyan olyan j�l cs�kol.
- Mindenk�ppen v�laszt�shelyzet el� akarsz �ll�tani? Tudod, ez olyan, mintha kihaszn�ltad volna, hogy Touyaval kicsit �sszekaptunk. Most ribancnak �rzem magam.
- Sajn�lom, nem akartam, hogy �gy �rzed. Nem vagy ribanc, egyszer�en csak k�t szem�lyt szeretsz egyszerre.
- Lehets�ges ez egy�ltal�n?
- V�lem�nyem szerint igen.
- Menj el, k�rlek! Hagy gondolkozzam egy kicsit. Ki kell tal�lnom, mivel lehet Murat megbocs�jt�sra b�rni.
- Sok sikert - �ll f�l. - Mellesleg, eredetileg is csak egy cs�k�rt j�ttem - fordul vissza az ajt�b�l. - �s meg is kaptam - kacsint.
- Na, menj a fen�be! - ut�na akarok v�gni valamit, de nem akad a kezem �gy�be semmi. Ezen m�g nevet egy j�t, majd elhagyja a szob�t. Eggyel t�bb gond. Nem igaz, hogy tegnap sz�linapom volt, ma meg �sszeveszek Touyaval. Ilyen nincs, komolyan mondom. Pedig, olyan rendes volt, meg minden. Nem �rtem mi�rt volt �gy kiakadva? Lehet, hogy az a k�t pondr� bek�p�tt a f�n�k�nek �s az meg sz�lt neki. Nem tudom. Besz�lnem k�ne vele.
Bekopogok. Idegesen v�rok. Semmi.
- Touya...? - nyitok be a dolgoz�szob�ba. Nincs itt senki. Hah, nekem semmi nem j�n �ssze mostan�ban.
- Mit keresel itt? - j�n egy rideg hang a h�tam m�g�l. Megtorpanok, majd a hang ir�ny�ba fordulok.
- T�ged.
- Itt az ajt�. - mutat r� a t�rgyra. - Ki lehet f�radni.
- Touya, hogy vagy k�pes ilyen rideg m�don viselkedni velem? Egy kicsit sem �rdekel, hogy mit akarok?
- Egy kicsit se. Most menj! - ez nem lehet igaz. Sz�val ennyivel v�ge az eg�sznek. Mi�rt csin�lod ezt? Mi�rt nem engeded, hogy kijav�tsam a hib�im?
- Hai! - hajtom le fejem �s lassan kiballagok. Biztosan meg�rdemlem.
/Nem �rdemled meg, egyszer�en � csak egy bunk� paraszt./
Nem! Ne mondj ilyet! Az �n hib�m! Az �n hib�m...
Lassan elhagy az er�m. �sszesek a folyos�n, zokog�sban t�r�k ki. Meg�ll�thatatlanul t�rnek el�re hatalmas krokodil k�nnyeim.
/Elj�tt az �n id�m./
Mi? Nem! De h�t nappal van!
/M�r nem tudsz meg�ll�tani./
Nem lehet! Nem tudom ir�ny�tani a testemet, nem tudok mozogni, �loms�lyk�nt nehezedik r�m valami er�, ami visszatart.
- V�gre! - a saj�t hangom, de nem �n besz�lek. - Szabad vagyok.
- Ayumi? - ez Mura hangja. �rzem, hogy f�l�llok, �s szembe ker�l�k vele. - V�r�s a szemed - n�z r�m furcs�n.
- Tudod Touya, �r�l�k, hogy megismerhettelek T�ged. R�g v�rtam erre a pillanatra. Szeretn�m megk�sz�nni, hogy a viselked�seddel megt�rted a l�nyt - el se hiszem, hogy �n besz�lek. Vagyis nem �n, de az �n hangom sz�lal meg. Mirai fejezd be!
/Kuss!/
- Mirai...? Ez... Nem!
- De, bizony. Ja, igen, �s m�g valami, Te volt�l, aki a legt�bbet �rtott neki, �gyhogy most T�ged �llek meg el�sz�r! - megnyalom ajkaim, v�r�sen l�tom a vil�got. Csak az ereket l�tom, a v�r l�ktet�s�t hallom. Nem akarom!
- Ne! Ayumi, k�zdj ellene, k�rlek! Nem szabad engedned, hogy teljesen legy�zz�n! - persze. Ilyenkor j� vagyok, csak arra kellek, ha valamit el akarsz int�zni.
- A kicsike m�r nem hisz neked, azt hiszi csak az �n elpuszt�t�som miatt kell neked.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz!
- Szomjas vagyok, nagyon szomjas. Ugye felaj�nlod magad, tisztav�r�? - nem fog neked engedelmeskedni.
/Tudom, de j� vele j�tszani!/
- Te persz�na! Ayu, nagyon k�rlek, nem akarlak elvesz�teni! Ha m�r elcsesztem mindent, legal�bb most utolj�ra higgy nekem! Tudod, milyen makacs vagyok, kitartok az igazam mellett, �s ilyenkor mindenkin �tg�zolok, de att�l m�g szeretlek! - �rdekes, hogy engem mindenki hirtelen mennyire szeret.
- M�g mindig nem hisz neked.
- Na, �s nekem hisz? - sz�lal meg m�g valaki a h�tam m�g�l. Kayuu az. Neki nem k�ne ebbe belekeverednie, �gy is �pp el�g, hogy Touya vesz�lyben van. Menjetek innen, menek�ljetek!
- Azt mondja, jobb lenne, ha elmenek�ln�tek innen. Nem szeretn�, ha meghaln�tok.
- Ugyan m�r, Ayu. Nagyon j�l tudod, hogy �n is, �s Mura is nagyon sz�vesen meghaln�nk �rted, ha Te �gy megmenek�lhetn�l! - k�sz�n�m, sokat jelent ez nekem.
- K�sz�ni a sz�p szavakat. Na, de most m�r el�g ebb�l! Nekem itt dolgom van. �s mint mondottam, veled kezdem Touya fi�! - mutatok fel�. Ne merd b�ntani! T�nj el a testemb�l Te f�reg!
/Ne ellenkezz!/
Dehogynem!
- Ayumi! - Touya kiab�l, �s hirtelen r�m, vagyis r�nk veti mag�t. Hatalmasat es�nk a folyos� padl�j�ra.
- Mit k�pzelsz magadr�l, mit csin�lsz?
- Ha hallasz �s odabent vagy, nagyon k�rlek, hogy �llj ellen! Nem akarlak elvesz�teni, az isten�rt! Hidd m�r el, hogy szeretlek! K�rlek, harcolj! - �n is szeretlek. Harcolok. Harcolok! T�nj innen, Mirai!
/Nem!/
Au! Ez f�j, de akkor se engedem! Nem b�nthatod azokat, akiket szeretek!
Hatalmas er�t gy�jt�k, �s kil�k�m a testemb�l a szellem�t. Vagyis, csak l�kn�m, de nagyon kapaszkodik. Engedd m�r el! Fogd fel, hogy vesz�tett�l! T�l biztos volt�l a dolgodba, ez okozta a vesztedet.
/Igazad lehet. Gratul�lok, eddig m�g soha senki nem tudott legy�zni. Sokra fogod m�g vinni, kicsi l�ny!/
�jabb f�jdalom, majd a romlott l�lek kiszakad a testemb�l. �rzem, hogy felszabadulok, megsz�nik a nyom�s. Ism�t �nmagam vagyok. Meg�ltem, �r�kre elt�ntettem ebb�l a vil�gb�l a valaha �lt legveszedelmesebb v�mp�rt.
- Tou... ya... - ny�g�m f�jdalmasan, el�g neh�z �gy, hogy rajtam fekszik. �s ki is vagyok mer�lve.
- Ayumi? Te vagy az?
- Hai...
- Sajn�lom, amit mondtam, mindent sajn�lok! Ne haragudj!
- Semmi baj - �lelem �t er�tlen�l.
- J�l vagy? F�j valamid? Hova vigyelek? Mit hozzak? - n�z r�m k�ts�gbeesetten.
- �gyat akarok - mosolyodom el.
- Rendben - hirtelen f�lkap az �l�be, �s elindul velem a szob�nk fel�. Kay m�lab�san k�vet minket.
- Kay, legy�l boldog, hogy �n boldog vagyok. M�rpedig, �n csak akkor vagyok boldog, ha Te is az vagy.
- Ugye, tudod, hogy amit most mondt�l, azt lehetetlen megtenni?
- Nem, semmi sem lehetetlen - megtorpan. Ledermedten n�z ut�nunk, mi pedig egyre csak t�volodunk t�le. Szeretlek Kayuu, de m�r m�s is van az �letemben. T�bbet nem lehetek a ti�d, de nem is b�nom, �gy is itt vagy velem.
K�zben be�r�nk a helyis�gbe. Kisv�rtatva puha �gyat �rzek magam alatt. Jaj, de j� �rz�s!
- �gy j�? - takargat be gondosan.
- Nem is tudtam, hogy neked van ilyen oldalad is - h�zom le magamhoz. - Maradj itt velem.
- Ahogy �hajtod - fekszik be mell�m. Finoman �tkarol. Melegs�g j�rja �t testemet, v�gre megtanultam �rt�kelni, hogy mennyire szeretnek. Hiszen ez seg�tett legy�zni azt a n�t is. Sikeresen vettem egy �jabb akad�lyt. Ezt is kipip�lhatom a k�pzeletbeli lapomon. Ezek ut�n m�g arra lenn�k k�v�ncsi, hogy tal�lkozok-e m�g a vad�szfi�val, �s hogy mi�rt volt Mura annyira m�rges. Vajon megtudta hol j�rtam, �s hogy milyen felel�tlen voltam? Mert t�nyleg az voltam. �r�l�k, hogy v�ge ennek az eg�sznek. V�gre kipihenhetem magam, �s azt tehetem amit akarok.

Owari!

Folytat�sa k�vetkezik...