34. Csak Te

- Yoru... - kezdem óvatosan. - Szeretnék hazamenni.
- Hiszen itt van az otthonod.
- Nem! Vissza szeretnék menni a vámpírok világába, fel a felszínre. Eddig én éltem itt, mint kívülálló, most Te jössz! - nézek rá kétségbeesetten.
- Huh... - sóhajt. - Ez hirtelen jött. Szerintem, ha Kaname megengedi, nincs akadálya, de ne éld bele magad nagyon.
- Nem vagyok a tulajdona, azt teszek, amit akarok! - jegyzem meg sötéten.
- Ez igaz, de ismer pár módszert, amivel megfélemlíthet, hidd el. Hiszen ma is elég volt neki bemutatnia téged a nagy közönségnek, és máris beijedtél.
- Ezt inkább hagyjuk... - morgok.
- Figyelj, megteszek mindent, hogy felmehess a világodba.
- Te nem jönnél velem? Mert ez nagyon úgy hangzott.
- Dehogynem! Nem bírnék nélküled élni, édesem! - mosolyodik el, majd lágyan maga felé fordít, és forró csókot hint ajkaimra. Ilyenkor bírom nagyon a búráját!
- Arigatou! Remélem, sikerrel jársz majd, mert ha nem, meg fogok szökni, és Te is jössz velem. Ha kell, erőszakkal viszlek el.
- Nagyon elszánt vagy, ez tetszik. De nem kell erőszakot alkalmaznod, szívesen megszökök veled.
- Rendes vagy. Furcsa, hogy minden pasi megváltozik a közelemben.
- Jó hatással vagy a férfi nemzedékre! - neveti el magát.
- Hogyne! Csak is! Egyébként most épp komolyan próbálnék beszélgetni! - mérgelődök. Lassan felérünk a szokott helyünkre, a tetőre. Szépen leülünk a direkt erre a célra kikészített plédre.
- Jól van, na... Gomen! Valószínűleg, olyan erős kisugárzásod van, hogy miattad képesek megváltozni az emberek. Vagy inkább előhozod a rejtett, igaz énjüket. És szerintem ez jó.
- De mi van, ha a közelemben az emberek nem önmaguk? Szóval, hogy én olyat hozok ki belőlük, akik soha nem voltak. És ez rossz.
- De nem így van, fogd fel, kérlek!
- Csak azért mondod, mert szeretsz!
- Te is tudod, hogy ez nem igaz! Ne gondolkozz ilyen baromságokon, Te jó ember vagy!
- Valóban?
- Igen, határozottan - ismét mosoly kúszik arcára.
- Örülök, hogy így gondolod, farkaskám - fekszek el a takarón.
- Még, hogy farkaskád? - térdel fölém azonnal. Pont ezt akartam elérni. - Te el vagy Tévedve, cicám.
- Egy farkas és egy vadmacska nem fér össze.
- Mi vagyunk a példa rá, hogy ez egy hamis állítás - csókol meg. Azonnal viszonzom tettét, imádom, amikor ilyen.
- Igazad lehet - sóhajtom két csók között. Finoman izmos hátára fektetem kezeim. - Bár örökre így maradhatnánk.
- Így? Csókolva, kényeztetve, ölelve egymást? - támadja meg nyakamat.
- Ah... Igen.
- Sokáig leszünk még együtt, szóval valószínűleg teljesül a szíved vágya.
- Honnan tudod?
- Onnan, hogy nem engedlek el egy könnyen, ígérem.
- Ne ígérd... Én sem engedlek el könnyen, ígérem.
- Te se ígérd... - kontráz. Szépen lassan lesimogatom vállairól az inget. Karjaimat ismét átfonom nyaka körül, magamhoz húzom. Ő csak az enyém, senki másé, és ez boldoggá tesz.
- Szeretlek - susogom fülébe.
- Én is szeretlek - szeretem ezt a szót hallani tőle. Egyik kezével finoman végigsimít oldalamon. Ő is nagyon jól tudja, hogy ez csak egy kis kényeztetés. Semmi több nem lesz ma... Vagy mégis?
- Tudod, Kayuu és Touya is a párom volt régen. És én szeretnék végre megállapodni valaki mellett, aki nem ver át, és nem hagy el az első nehézség láttán.
- Pont jókor jöttem, mellesleg úgyis megmásíthatatlan okirat köt minket. Nem is vágyom más nőre, soha nem is vágytam.
- Ennek felettébb örülök. De megnyugodhatsz, nem vagyok az a féltékeny típus. Van annyi önbizalmam, hogy elhiszem, meg tudlak tartani magam mellett.
- Helyes - hint apró puszit ajkaimra. - Nem igazán tolerálom a mindenért hisztiző nőket.
- Ohó, nálam elég szabad kezet kapsz, és nem szokásom a hisztizés sem. Mondjuk úgy, nem szeretem a nyakörvet és a pórázt, az kutyának való, nem farkasoknak.
- Értelek, bár ezek után így is, úgy is kiállok melletted.
- Ezt értékelem - simítom végig arcát. Még jobban magamhoz vonom, ha ez egyáltalán lehetséges. Halkan felsóhajtok, eszméletlenül vágyom rá.
- Te kész vagy - gúnyolódik. Pontosan tudja, hogy mikor mit érzek, vagy gondolok. Nem semmi.
- Nem is! - ellenkezek.
- Dehogynem - löki nekem a csípőjét, mire kéjesen felnyögök. Én ezt nem bírom tovább!
- Ah... Kérlek, Yoru! - lihegem nyakába.
- Mit szeretnél? - szívja meg kulcscsontom vonalát. Mintha nem tudná.
- Téged...
- Biztos vagy benne? Meg fogod ezt még bánni.
- Nem érdekel... Akarlak... Itt és most... - kérlelem bódultan. Nem tudom, mi van velem.
- Rendben - sóhajt, és folytatja tovább a kényeztetést.
- Ezt most úgy mondtad, mintha Te nem vágynál rám - morgok.
- Szó sincs róla, csak én vissza tudom magam fogni - mosolyodik el győzelemittasan.
- Baka... - játszom meg a sértődöttet. Finoman végignyalom vonzó nyakát. - De így is imádlak.
- Helyes - még ilyenkor is egózik, jellemző. Kicsit leveszi féken tartott vágyairól a gyeplőt, és hevesen végig simítja egész lényem. Esküszöm, belehalok, ha nem csinál velem valamit.
- Ah... - sóhajtom kéjjel teli hangon.
- Nem tudom, mi váltotta ki belőled ezt a hatalmas vágyat, de örülök neki... - búgja erotikusan. Célba veszi nyakamat és kulcscsontom vonalát édes csókjaival. Közben tenyerei betévednek ruhám alá. Lágyan simogat végig minden egyes pontot, majd finoman megemel és kikapcsolja melltartóm. Kihúzza a ruhaköltemény alól, majd elhajítja. Sietősen lehúzza a cipzárt, és kibújtat a fekete anyagból. Kicsit gyönyörködik a látványban, majd ajkaival melleimre tapad. Ívbe feszült testtel élvezem, amit tesz velem. Kezeim közben izmoktól duzzadó hátát cirógatják. Miközben domborulataimat kényezteti, egyik mancsa megindul lefelé. Egyik mellbimbómat megszívja, és ezzel egy időben érinti kéjdombomat a falatnyi tanga anyagán keresztül. Egy nagyobb nyögés hagyja el ajkaimat, szinte már fürdök az élvezetekben. Lassan lehúzza rólam az utolsó zavaró ruhadarabot is. Ujjaival most már közvetlenül érinti csiklómat. Szilánkokra hasít a kéj. Úgy érzem, ideje, hogy én is örömet okozzak neki. Jobbom elindul lefelé, miközben balommal továbbra is Őt ölelem. Fokozatosan haladok lejjebb, míg elérem nadrágját. Egy kézzel nem könnyű kibontani az övét, de valahogy sikerül. Kicsit lejjebb tolom róla a gatyát, és a bokszeren keresztül végigsimítok kemény férfiasságán. Nem marad el a reakció, a nyakamba nyög, és egyre könyörtelenebbül dörzsöli a pontot. Nem kell, sok és remegve élvezek el alatta, aminek hangot is adok.
Próbálom csillapítani légzésem, és érzem, hogy ellöki kutató kezem az ágyékától. Amég én az össze gyönyörhullámot megélem, megszabadul alsó ruházatától is. Fallosza keményen mered előre. Óvatosan visszaereszkedik fölém. Szenvedélyesen birtokba veszi ajkaim. Nagyon feltüzelt, az egyszer biztos. Péniszével lassú köröket ír le hüvelyem körül, majd egy határozott lökéssel elmerül bennem. Egyszerre nyögünk fel az ismerős érzéstől. Hamarosan el is kezd mozogni, elég lassú, de kemény a tempója. Csípőm átveszi az ütemet, vele együtt mozog. Az éjszaka csendjét már csak nyögéseink, sóhajaink törik meg. Néha végigszántok hátán a határtalan élvezet hevében. Yoru nem veszti el az önuralmát, nem gyorsít. Izzadság cseppek gördülnek le halántékán, ahogy próbálja fékezni magát. Bizonyára valami felejthetetlen élményt szeretne ma nyújtani nekem. Ez eddig a legjobb együttlétem egy férfivel. Érzem, hogy nemsokára a csúcsra repít minket. Hirtelen robban közénk az orgazmus. Amennyire csak lehet, Yoru testének feszülök, szinte vergődök az orgazmus hevében. Ő pedig nyakamba temeti arcát, ott folytja el feltörni készülő nyögését. Ismét együtt jutottunk el a mennyországba.
Lihegve gördül le rólam, mellém fekszik, próbálja normalizálni légzését. Erőtlenül felemelkedek, és rá ülök ágyékára. Meglepetten felmordul, kérdőn néz rám.
- Ez... Ahh... - dőlök rá mellkasára. Nem tudom kifejezni az érzéseimet, egyszerűen fenomenális volt.
- Szóval élvezted? - húzódnak mosolyra ajkai. Finoman átkarolja derekam.
- Mi az, hogy... - motyogom fáradtan.
- Csak nem kifárasztottalak?
- Á, dehogy...
- Akkor pihenjünk egy kicsit. Nekem megfelel ez a helyzet, nyugodtan aludhatsz. Reggel majd megnézzük a felkelő napot - mereng el. De aranyos!
- Rendben - felelem, s lehunyom kék íriszeim. Rájöttem, hogy Yoru a tökéletes társ nekem, valószínűleg, nem véletlenül szántak minket egymásnak. Ahogy így visszagondolok a múltra, a sok megpróbáltatásra, a sok csalódásra, azt érzem, mindezek azért voltak, hogy felkészítsenek a nagybetűs életre. Végső soron, azt hiszem, semmit nem bántam meg. Örülök neki, hogy Kay szakított velem, hogy Touya elhagyott, mert ezek elősegítették, hogy rátaláljak az igazi páromra. Remélem, Ő tényleg mellettem fog maradni, én már csak egy izgalmakkal teli életre vágyom, vele, és nem mással. Kíváncsi vagyok, mit hoz majd a jövő. Vagy ezen még korai gondolkozni?
- Min merengsz ennyire? - töri meg a csendet hirtelen. Nem válaszolok, higgye csak azt, hogy alszok.
- Tudom, hogy ébren vagy.
- Semmin nem merengek - morgom.
- Ugyan már! Engem nem tudsz átverni.
- Szeretlek - suttogom érzelemmel teli hangon. - Nem akarlak téged is elveszíteni.
- Nem fogsz, hidd el. Ha már másnak nem hiszel, higgy nekem. Hiszen, nekem immár Te vagy a legfontosabb. Csak is Te.
- Arigatou... - ujjaimat lassan övéi közé csúsztatom. Boldog vagyok... Végre boldog vagyok.

Szeretlek Yoru!

Owari!

http://kepfeltoltes.hu/090124/vmprnpl_4_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Folytatása következik...