Az ősi fekete mágia

A rómaiak gyakran éltek a varázslás eszközeivel. A hatalmon levők féltek is tőle, és igen szigorú törvényeket hoztak ellene.

Tacitus Annaleseiben tipikus eseteket ír le Caesar Germanicussal, Tiberius császár fogadott fiával kapcsolatban. Germanicus i. sz. 19-ben, szíriai útján hirtelen megbetegedett. azonnal arra gyanakodott, hogy ellenfel, Gaesus Calpurnius Piso, a tartomány kormányzója megmérgezte. Antiochiában rosszabbodtt az állapota, mire alaposan átvizsgálta a szobáját, és arra a meggyőződésre jutott, hogy fekete mágia áldozata lett. A "bajt hozó tárgyak" között embercsontdarabok, átokszövegek, a nevével jelzett ólomtáblácskák, véres hamvak voltak. bármi volt is az ok - betegség, méreg vagy épp feket mágia -, germanicus ezek után rövid időn belül meghalt.

A görögök és rómaiak egyaránt hittek abban, hogy átkaikkal megronthatják ellenségeiket. Az átkokat ólomtáblákra vésték, s ezeket vagy gondosan eltemették, vagy kútba dobták, hogy az alvilág isteneihez jussanak, akik majd beteljesítik az átkot.

A késői császárkorból fennmaradt átok például arra kér egy démont, hogy egy kocsiversenyen addig kínozza a rivális hajtó lovait, míg a kocsi össze nem törik és a hajtójuk ennek következtében meg nem hal.

Leggyakrabban az ókorban is szerelmi ügyekben fordultak varázsláshoz. A görög és római nők egy iunxnak nevezett bűvös kereket használtak (ebből ered az angol jinx - "balszerencsét hozó" - szó). A nő egy ráhurkolt zsineggel pörgette, hol meghúzva, hol lazítva a zsinegen, abban a hitben, hogy így vissza szerezheti kedvesét. Az észak-görögországi Thesszália hírhedt boszorkányai állítólag a holdat is letudták "húzni" vele az égről, amitől különleges erő járta át a gyógynövényeket, s így azok a varázslás hatékony részeivé váltak.

Az I. századból, a római fennhatóság idejéből való egyiptomi Mágikus papiruszok nyújtják a legjobb betekintést az ókori varázslásokba. valószínüleg az akkor működő mágusok könyvein alapulnak; görög, római, egyiptomi és zsidó istenekhez fohászkodó szövegeket, jövendöléseket, csillagjóslást, ráolvasást, exorcizálást, azaz a démonok elűzésére szolgáló módszereket, könyörgéseket, szerelmi és bosszúálló varázsigéket tartalmaznak.Egy férfi számára készített szerelmi-bosszúálló varázslás például a következőkből állt. A varázsló viaszból vagy agyagból egy férfi és egy női alakot gyúrt, az utóbbit 13 fémtűvel átszúrta, majd 365 csomócal összaekötözte a kettőt. Aztán egy ólomtáblácskát kötött a figurákra, amelyre az alvilág isteneihez intézett varázsigét vésett, végül napnyugtakor eltemette őket egy frissen ásott sírba.

Az efféle pénzért nyújtott szolgátatásokat "alacsonyrendű mágiának" nevezték. A III. században az újplatonista misztikusok kifjlesztették a "magasrendű mágiát" vagy teurgiát, amely arra adott recepteket, hogyan lehet megidézni a jó szellemeket, érintkezésbe lépni velük és segítségüket kérni. A mágia más formáival együtt ez ia a "föld alá" kényszerült, mikor 391-ben Theodoisus császár a keresztény vallást tette államvallássá és betiltotta a pogány kultuszokat.