7. Mi lord, s Mi lady

Beérünk a terembe. Mindenhol mulatozó vámpírok, vörös löttyel a kezükben. Gondolom vér. Beleborzongok a gondolatba. Kayuu átkarol jobbjával, és így vezet végig a termen. Minden szem ránk szegeződik. Furcsa ez az egész így. Egy vörös kárpittal borított ülő alkalmatosság elé érkezünk. Gin apró mozdulatot tesz, amiből tudom, hogy le kell ülnöm. Ő is helyet foglal mellettem.
- Van második neved?
- Hogy jön ez ide? - lepődök meg.
- Az mindegy. Van? Mi az? - siettet.
- Van, Nerine.
- Nagyszerű. Először nem mondjuk el az első neved, többnyire itt is mindenkinek van egy "álneve".
- Felőlem.
- Látod azt a vörös hajú, kék szemű vámpírt fekete ingben? - kérdezi halkan.
- Hai.
- Ő Yuu, nagy tekintélynek örvendő tisztavérű vámpír. Touya épp vele beszélget, Őt már ismered, mellesleg Ő is tésztavérű, ha ezt eddig nem említettem volna.
- Mi? Az nem lehet! Az az idióta? - háborodok fel.
- Csendesebben! A vérszívók hallása élesebb az átlag emberénél.
- Bocsánat - motyogom.
- Csak mi hárman vagyunk itt tisztavérűek. Én vagyok a rangidős, szóval elvileg mindenkinek kötelessége követnie a parancsaimat. Utánam Yuu jön, ha én meghalok, Ő lesz az úr. Így hát sokszor próbál meggyilkoltatni, de nem gond. Touya... hát Ő pedig... nos... Ő csak úgy van. - gyenge mosoly vándorol ajkaira.
- Nem is sejtettem, hogy ilyen fontos ember vagy. De ha kapsz küldetést, akkor vannak nálad hatalmasabbak is.
- Sajnos vannak... Úgy látom Yuu kiszúrt téged magának. Ne lepődj meg, ha Aka néven mutatkozik be. - zárja le az előző témát. Biztosan nem szeret arról beszélni.
- Vörös? Milyen találó. A Te neved pedig Gin, még találóbb... Szánalmas - nézek rá őszintén.
- Köszi, felettébb kedves vagy ma.
- Üdvözlöm Lord Gin! - téved "véletlenül" felénk a vöröske, Kayuu csak bólint. - Észrevettem, hogy egy ismeretlen hölgy társaságában vagy. - most meg tegezi? Van ebben logika? És én hölgy? Ugyan már! Ez az év vicce!
- Valóban. A neve Nerine.
- Hol találtál rá erre a csinibabára, Gin?
- Már ittam belőle. Ő az enyém és soha nem lesz a tiéd. - woow, a hangja teljesen nyugodt, a szemei mégis rémisztőek.
- Rendben, felfogtam. Hány éves vagy Nerine? - fogja meg állam Aka, és beveti csábos arcát. Ez már fáj. "Páromra" pillantok, mire ő jelzi, hogy válaszolhatok.
- Tizennyolc leszek - nézek elszántan a szemébe.
- Bátor cicus vagy, örültem a találkozásnak! - ez a cicusozás a vámpírok mániája, vagy mi? Gyorsan lelépett, de nem is baj!
- Ügyes voltál! - dicsér meg Gin, s megcsókol mindenki szeme láttára. Na, ez meglepett, majdnem elfelejtem viszonozni is, de a végén mégiscsak forró csókot váltunk.
- Köszi - suttogom. A teremben lévő összes vérszívó kigúvadt pupillákkal mered rám. Főleg a női résztvevők. Mint akik meg akarnak ölni a tekintetükkel. Biztosan féltékenyek, mondjuk, van is mire, Kay nagyon vonzó férfi.
- Ne törődj velük, senki nem bánthat, amég én itt vagyok.
- De azok alapján, amit elmondtál, most azt kéne hinniük, hogy a ribancod vagyok. Mégis úgy néznek, mint akik még nem láttak embert.
- Tudják, hogy nem vagy a ribancom, mivel félig ember vagy. Márpedig érzik rajtad, hogy mi vagy.
- Aha. Nem megyünk inkább vissza a szobába? Feszélyez engem ez a légkör - nézek rá boci szemekkel.
- Tőlem mehetünk - kacsint. Lassan felállunk a szófáról, és visszaindulunk a szobácskába.
- Na, várjunk csak! Mi volt az a csábos kacsintás? - mintha nem tudnám.
- Hm. Jó kérdés, cica.
- Az még jobb lenne, ha válaszolnál. Ja, igen, és mindig is szerettem volna tudni... a cicusozás illetve cicámozás valami hülye vámpír beütés?
- Lehetséges. Bizonyára a sok hemoglobin, amit megiszunk, meghülyít minket.
- Vagy attól lesz vörös a szemetek evés közben. Hiszen az a hemoizé azt hiszem a vér festékanyaga.
- Valami olyasmi, de ebbe ne menjünk bele. Meglep, hogy ismersz ilyen szavakat is. - piff, de kedves! Közben beérünk a helyiségbe.
- Na, köszi, rohadt rendes vagy, kedves mindent tudó Kayuu! - teszem karba kezeim, és morcosan leülök az ágyra.
- Jól van, na! Bocsásson meg Lady Nerine! Fatális hibát követtem el! Pedig csak viccnek szántam. Alázatosan kérem Önt, hogy fogadja el bocsánatom! - foglal helyet mellettem. Alig bírja visszatartani a röhögést.
- Nem is tudom - húzom az agyát. Ajkaim gúnyos mosolyra görbülnek.
- Mi kell még, hogy meggyőzzem Önt Mi lady? - komolyan mondom, fárasztó ez a nyávogó, nemesi hanglejtés.
- Előbb kéne gondolkoznia és aztán cselekednie Mi lord! - húzom ki magam, s elfordítom fejem. Hirtelen megfogja karom, majd az ágyra dönt. Hívogatóan mered arcomra. Na, mi az? Ha akar valamit, mindig ezt csinálja. Reménytelen.
- Ayumi. - suttogja, majd próbál utat törni nyelvével. Azért se engedek neki.
- Ccc. - összehúzott szemöldökkel néz fel.
- Na, mi a szösz? Netán nem teszik Önnek valami? - imádok szórakozni vele! Sikerélményem van ilyenkor.
- Nos, tudja, a szösz olyan kis pihécske, ami párnákban, és takarókban van - most elégedett magával, látszik rajta. Jól játssza a szerepét, nem tagadás, és közben még gúnyolódik is. Ez fenomenális.
- Kérem, ne gúnyolódjon Mi lord!
- Rendben, de akkor Ön engedjen nekem.
- Ez nagyon nagy kérés, tisztában van vele?
- Ön is csipkelődik, akkor én miért ne?
- Mert szépen kérem. - nevetek csábosan.
- Na, na! Nem játsszunk ilyen hölgyem! - veszi ismét birtokba ajkaim. Szenvedélyesen csókolózunk. Hosszú, óráknak tűnő percek után válunk szét, csupán a levegőhiány miatt.
- Elsöprő nyelvtechnikája van, Uram.
- Ha tudnád, hogy mi másom jó még... khöm... Nem szóltam!
- Nagy az egód szivi! - mosolyodok el, és puszit hintek ajkaira.
- Csak egy puszi jár? Hát ennyit érdemlek?
- Igen.
- Köszi - próbálna meg felállni, megsértődést tettet. Okos módszer. Azonban visszarántom.
- Hova sietsz, édes? - felveszem csábító személyiségem... És gól! Gyengéd behatásomra átfordulunk, most én vagyok fölül. Megszereztem a vezető szerepet, ó je! Jó, hogy nem állok neki táncikálni. Jaj, de idióta vagyok! Kay szemébe nézek, majd puszikkal hintem végig nyakát. - Tudod, én ezt élvezem. Nem bántam meg, hogy veled maradtam.
- Ennek örülök. Ah... Lécci ne mocorogj ennyit - kuncog. De aranyos! Szégyenemre mindjárt elolvadok.
- Zavar a mocorgás?
- Nem, vagyis de, vagyis áá! Szóval, nem zavar, de nem akarok fel... szóval érted.
- Értem, de nem érdekel - ezt most komolyan gondoltam. Megfogok egy gombot az ingen, majd lassan kicsúsztatom helyéről. Már csak öt van hátra. Már csak négy... három... kettő... egy. Végeztem, juppi! Nem ellenkezik, pedig az előbb azt mondta nem akarja, ki érti ezt? Woow. Hű, így közelről még jobban néz ki. Szerintem még a szám is tátva maradt.
- Történt valami? - emelkedik föl, így az ölébe csúszok. Halkan sóhajtok, lágyan mellkasára fektetem kezeim.
- Nem - somolygok magamban. Ez olyan tipikus "fű de szexi vagy" reakció tőlem.
- Rendben. - vajon mire készül? Ő is elkezd fészkelődni, mint ahogy én az előbb. Ah... Hogy ez milyen jó! Lassan benyúl már korábban kicipzárazott felsőm alá. És most következik az, aminek nem kéne. Belém nyilall az enyhe félelem, pedig az érzés csodálatos. Le kell győznöm ezt a pici szorongást, mi belém szorult. Aprót nyögök, legyőztem. Inkább élvezem minden pillanatát.
- Ayu, nem szeretnék ennél tovább menni, mert félek, hogy elvesztem az önuralmam. - figyelmeztet aggódva Gin, s abbahagyja, amit csinál. Pedig már érzem, hogy Ő is belendült. Hihetetlen, hogy vannak még ilyen fiúk a földön.
- Túl rendes vagy velem. - fogom meg arcát, s mosolyogva megcsókolom.
- Mert megérdemled - dőlünk ismét el az ágyon.
- Jó, hogy veled lehetek, élvezem.
- Hát még én!
- Sejtem - kacagok. Hogy is fejezzem ki magam. Olyan... Olyan... Megvan! Pajkos kiskutya kedvem van. Vicces, nem? Dehogynem!
- Rendes vagy. Kevés olyan hétköznapi lányt ismerek, aki nem fél tőlem.
- Hétköznapi? - nem létezik, hogy szimpla átlagos lánynak gondoljon.
- Jaj, nem úgy. Te különleges vagy, szivi. Egy igazi szilaj cicuska! - újabb érzéki csók. Imádom ezt!
- Na, azért! Köszi, vad oroszlánom, vagy inkább hemoglobinra éhes vámpírom? - nevetek, ezt nem lehetett kihagyni.
- Hát, talán a második változat rám illik, viszont az első szebben hangzik. Az oroszlán, és a szilaj macska története. Mint Simba és Nala.
- Te ismered az Oroszlánkirályt? - lepődök meg.
- Persze, nekem is volt gyerekszobám. Attól, hogy vért szívok, még én is voltam egyszer kölyök.
- Ez annyira aranyos! Erre nem tudok mit mondani. Egy vámpír, aki napról napra vérrel táplálkozik, és az Oroszlánkirályt hozza fel hasonlításképpen. Kawai desu!
- Azért ezt nem kell ám híresztelni! Szóval ne úgy menj ki innen, hogy boldogan sikítozol: "Hé, ti tudtátok, hogy Gin szereti Simbát?". - ez hülye!
- Megnyugodhatsz, maximum csak mindenkinek elárulom, aki szembe jön velem.
- Árad belőled a kedvesség, drágám.
- Tudom. Te figyelj... Nem szeretnél nekem hozni valami ételt? Korog a pocim. Szépen kérem - előveszem csábító arcom, és máris megvan, amit szeretnék. Legalábbis remélem.
- Úgy kezdted! Na, jó, nem szemétkedek, csak vicc volt, hozok neked enni - mosolyog, majd távozik. Most egy kicsit egyedül maradtam, tudok gondolkozni. Muszáj végigpörgetnem mindent, ami idáig történt. Mindent.

Owari!

Szószedet:
Hai= igen, máris, hogyne
Kawai desu=aranyos vmi/vki
Gin=ezüst
Aka=vörös

Folytatása következik...