8. Kéj

Hogy lehet az, hogy egy olyan apró dolog, mint egy esti kutyasétáltatás, teljesen megváltoztathatja az ember életét? Hogy lehet, hogy léteznek vámpírok? És ami a legfőbb kérdés, hogyan keveredtem én ebbe? Hiszen csak egy átlagos tini lány voltam! Vajon ez a sors? Nem, az biztos nem, én nem hiszek a sorsban. Tehát akkor marad a véletlen. Csak egy véletlennek köszönhető az ittlétem. Sokak szerint léteznek az előre eltervezett, vagy megjósolt véletlenek. Na, de a véletlennek nem az a lényege, hogy spontán következik be? Márpedig ha ez így van, akkor nincsenek előre eltervezett véletlenek. Legalábbis nekem ez a véleményem. Mi is volt az eddigi téma? Elveszettem a fonalat, biztos átlátszó volt. Tehát akkor, Kayuu. Találkoztam vele, ez rendben van. Jól néz ki, ez is rendben van. Na, de hogy Ő egy vámpír!? Ez már nincs rendben! Sosem hittem a természetfeletti dologban, és lám, beleütköztem egy élő példába. És ez az élő példa teljesen megváltoztatott mindent, minden értelemben. Már én sem vagyok ember, az életem egy, az eredeti útvonalhoz nem kapcsolódó mellékvágányra futott. Érdekesen alakultak a dolgok, de nem bánom. Így legalább izgalmas, pörgős életet élhetek, és már nem vagyok átlagos tizenéves. Minden érzés más, és az idő elteltével minden ember változik. Van, ami örök, és van, ami mindig változik. Az idő örök, ellenben a dolgok mindig változnak, ahogyan én is. Élem tovább az életet úgy, ahogy tudom, immár Gin oldalán. Büszke vagyok rá, hogy egy vámpír kedvese lehetek, és hogy magam is félig vámpírrá lettem...
" - Hé, Te lány!
- Ki maga? - korom sötét van, mindent beborít a feketeség. Csak egy mély, bariton férfihangot hallok. Mintha elvesztem volna, elnyel az üres sötétség.
- Azael a nevem. Szerzetes vagyok, ha úgy tetszik. De lehetek Lucifer szolgája, vagy angyali őrző is.
- Mit akar, miért hozott ide? - riadt hangom visszhangzik.
- Figyelmeztetlek, hogy nem lesz mindig ilyen felhőtlen a kapcsolatod Kayuuval. Egy nap más oldalán fog majd csillogni. - nem válaszolt a kérdésemre.
- És? Az a lényeg, ami az adott pillanatban van, nem ami majd lesz. Ha mindig a jövőn gondolkoznék, nem lenne időm a mára. Carpe diem az én igém! - nézek elszántan a hang irányába.
- Ezzel most megleptél, nem gondoltam volna, hogy ilyen határozott a lelked.
- Tévedni emberi dolog.
- Ki mondta, hogy ember vagyok kedvesem?
- Az mindegy. Szeretem Kayuu-t. Ez érzem, ez a pillanat varázsa. Lehet, hogy holnap már gyűlölni fogom, de ez nem számít.
- Ugye tudod, hogy nincsen jelen?
- Szándékosan nem használtam azt a szót. De mellesleg ez relatív. Szerintem sincsen jelen, de ezzel értelmét veszti a jövő és a múlt, nem?
- Én ezt nem tudhatom, nem én vagyok a Teremtő. Nos, örülök, hogy megismerhettem egy ilyen érdekes elmét. Remélem, látjuk még egymást!
- Várjon! Mutassa meg magát! Kérem! Várjon!"
- Hahó! Ayumi! Jól vagy? - riadok fel. Elaludtam volna? Kayuu áll előttem, tálcával a kezében, min sok-sok finomság díszeleg. Az egész csak egy álom lett volna? Vagy egy látomás?
- Jól vagyok, úgy látszik elszenderedtem.
- Kiabáltál álmodban.
- Sajnálom.
- Ugyan már! Hoztam neked ételt, éhes vagy még?
- Persze. - mosolyodom el. Díjazom, hogy nem kezdett el kérdezgetni. - Eper? A kedvenc gyümölcsöm! Imádom! Honnan tudtad?
- Én mindent tudok.
- Hogyne - elveszek egy szép, érett szemet. Lassan beleharapok, érzem, ahogy a lé lecsurog államon, majd nyakamon. Gin szemei éhesen követik a cseppek vonalát. Szinte felfal a tekintetével. Óvatosan közelít államhoz, és lassan lenyalja a piros nedűt. Érintése nyomán felizzik bőröm. Ködös tekintettel mered rám, mintha csak várna a világot megváltó jelre. Nem is tudom, engedjek-e ennek az édes csábításnak.
- Kérsz még? - nézek rá ártatlanul.
- Belőled, vagy a gyümölcsből?
- Nem ihatsz belőlem...
- Nem úgy értettem.
- Tudom - mosolygok kacéran. - Mit szeretnél?
- Téged - puha ajkait enyémhez érinti, csókra csábítja nyelvemet. Így eper után nagyon jó ízű a csókunk.
- Valóban? - sóhajtom. - Ez furcsa, mert én is téged akarlak. Ez biztos a véletlen műve.
- Nem hiszem - rakja félre a tálcát. Ismét csókra hív, azonban most szenvedélyesre. Vad csókcsatán közben ledönt az ágyra. Lágyan cirógatom hátát, igazából fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. Kicsit megemeli fejét, ezüst íriszei rabul ejtenek.
- Ne félj!
- Nem félek, csak furcsa minden - ismét elmosolyodik tapasztalatlanságom láttán, s folytatja, amit elkezdett. Lágy puszit hint piros ajkaimra, majd nyakamat kezdi el felperzselni érintéseivel. Felsóhajtok, majd szégyenlősen, pirulva elfordítom fejem. Kay végigfuttatja nyelvét a korábban érintett pontokon, majd elkezdi szívogatni kreol bőrömet. Próbálom visszafogni kitörni készülő sóhajaimat, kevés sikerrel.
- Kayuu... Egy órával ezelőtt Te voltál az, aki leállított...
- Most szakadt el a cérna, és látom rajtad, hogy most már Te is félelem nélkül vágysz rám... - visszatér nyakamhoz, majd kulcscsontom vonalát kezdi el szívni. Na, ez az a pont, ahol nem bírom visszafogni a sóhajt. Gondolom tetszett neki a reakcióm, mert megcsinálja még egyszer.
- Kayuu... - sóhajtom, mire az imént említett végigsimít felső testemen, majd keze megállapodik a pólóm aljánál. Ujja hegyével cirógatja hasamat, alig érintve felhevült bőrömet. Lassan, kimérten kezdi feltűrni az anyagot, ezzel is húzva az idegeket, növelve a vágyat.
- Édes vagy... - susogja fülembe, majd megnyalja azt, s lágyan beleharap. Testem ívbe feszül a kéjtől, a sok érzéki tapintás együtt felemelő érzést vált ki. Az Ő teste is forró, érzem, hiszen az inget nem vette vissza. Hirtelen hasít tudatomba a felismerés, hogy valami kemény feszül combomnak. Kay vágyának a bizonyítéka. Remegő, elgyengült tagokkal veszem tudomásul ezt az érzést. Lehúzza rólam a pólót, s nyakamról a hasamra vándorol csókjaival. Elkezdi nyalogatni a köldököm, majd egyre feljebb minden pontot, amit ér. Kissé megemel, hogy megszabadíthasson melltartómtól is. Pironkodva kapom magam elé tenyereimet, elrejtve telt idomaimat.
- Ne takard el magad! Szép vagy... - gyengéden lefeszegeti melleimről a kezeimet. Jó érzés, ahogyan kerek melleim izmos mellkasának feszülnek. Először kezeivel körözget rajtuk, majd nyelvével ír le rajtuk lágy köröket. Felnyögök erre a kéjes, csiklandós érzésre, végigszántok Gin hátán. Felemelkedik, én pedig kábán hagyom, hogy nyelvével végigcirógassa ajkaim. Újra elindul nyakamtól, csillogó nyálcsíkot hagyva, egészen a hasamig végigpuszilgat minden szegletet. Örökkévalóságnak tűnik, mire eléri nadrágom karcát. Fogaival kimérten húzza le a sliccem, s megszabadít nadrágomtól. Visszatér számhoz, mintha annyira finom lenne, szabályosan falja. Csípőjét finoman enyémhez löki. Alig bírom visszatartani a hangom, de ahogy látom, Ő is. Ezután ujjával megérinti kincsem, a bugyin keresztül. Nem bírom, belenyögök a csókba, elszakítom fejem az övétől.
- Ah... Neh... - próbálom formálni a szavakat.
- Mit ne? Ne hagyjam abba? Vagy gyorsabban szeretnéd? - búgja gúnyosan. Behalok ettől a pasitól, komolyan mondom. - Tudom, hogy élvezed... - finoman elkezdi dörzsölni kéjdombom, amit apró, boldog nyögésekkel jutalmazok.
- Ah... Kayuu... - ívbe feszült testtel élvezem, amit csinál velem. Távolról érzem, hogy alsó fehérneműm is a többi ruhám sorsára jut. Gin megáll egy pillanata, kipirult arcomra tekint, majd belém vezeti egyik ujját.
- Gah... - hangosan adom tudtára, hogy mennyire élvezem a dolgot. Itt az ideje, hogy én is csináljak valamit. Elindítom kezeim, egy kis felfedezőutat teszek velük. Végigsimítok a kidolgozott hátizmokon, és kikapcsolom az övét. Lejjebb tolom a gatyáját, addig, amíg a kezem leér, majd puha tenyeremmel megérintem meredő falloszát a bokszeren keresztül. Férfias morranást hallat, és ujjaihoz told még egyet. Egyre gyorsabban mozgatja őket, még én lüktető férfiasságát lassan cirógatom. Csak semmi sietség. Kedvesem valami új, valami felemelő érzés felé hajszol ujjai játékával. Egyik kezemmel a lepedőt szorítom, míg másik kezemmel őt ingerlem, egészen addig, amég egyszer csak el nem löki. Hirtelen kerít hatalmába az új érzés. Végigcikázik egész lényemen. Testem az orgazmus kéjében vergődik. Hatalmas nyögéssel élvezek el. Szemeimet csukva tartom, pólusaimon izzadság ütközik ki, pihegek. Halk ruhasusogást hallok, Kay is megszabadult a testét takaró, zavaró szövetektől. Hát ezért lökte el a kezem, már nem bírja magát tartani. Sebaj, én már várok rá. Forrón megcsókol, mire felnyitom kék íriszeim, s az övéivel találom szembe magam. Kérdő a tekintete.
- Biztos vagy a döntésedben? - a hangja rekedt, vágytól fűtött. Viszont aggódik is értem, ha kérném, még le tudna állni.
- Teljes mértékben - elmosolyodik. Nyakamat tűzik ki új céljául, majd beleharap a vállamba. Csak egy pillanattal később tudatosul bennem a szúró fájdalom. Belém hatolt. A harapással terelte el a figyelmem. Érzem, hogy óvatos, átszakítja a vékony hártyát, és teljesen elmerül bennem. Ebben a pillanatban mindketten felnyögünk. Ő az élvezettől, én pedig a kéj és a szúró fájdalom keverékétől. Aggódva pillant rám, vár egy kicsit, s csak eztán kezd el mozogni. Hirtelen szántok végig hátán, hatalmába kerít a csodálatos érzés. Nem bírom ki nyögés nélkül, ahogy Ő sem. Minden pont ahol érintkezünk, maga a gyönyör. Ahogy telik az idő, mozgása egyre gyorsabb, szaggatottabb. Úgy érzem, közeledünk a csúcs felé. Hihetetlenül jó ez az egész. Örülök, hogy így vigyáz rám, pedig nem tudhatta, hogy szűz vagyok. Villámcsapásként robban közénk a megváltó orgazmus. Egymás testének feszülve jutunk el e mennyországig, és járjuk meg a poklok-poklát. Lihegve dől rám, puszikkal halmozza el arcomat.
- Szeretlek - mondom ki, amit már régen ki kellett volna.
- Én is szeretlek - kielégült, boldog arckifejezést vesz fel. - Milyen volt?
- Ilyet nem illik kérdezni! - tör ki belőlem a kacagás. - Fenomenális. Köszönöm, hogy vigyáztál rám - túl érzelgős vagyok.
- Hiszen ez természetes. Viszont meglepett, hogy még nem érintett férfi.
- Sejtettem.
- Örülök, hogy nekem adtad magad oda először.
- Mióta vagy Te ilyen őszinte?
- Te hozod ki belőlem, cica! - nevet. Lágy, finom, pihentető csókot kezdeményezek, nyelvünk szerelmes csatát vív.
- Még mindig éhes vagyok.
- Akkor eszünk - nyújt felém egy sült krumplit. Leharapom a felét, a többit neki adom. Így falatozunk jókedvűen. Legalábbis én jó kedvű vagyok, csak egy kicsit fáradt. Lehet, hogy el kéne mondani neki az álmomat. Vagy mégse?
- Gin... - nem lehet, biztos, hogy akkor semmi sem lenne ilyen jó. - Nem szóltam.
- Nem kötelező nekem mindent elmondani, ne rágódj ezen! - ad egy puszit a homlokomra.
- Köszi - mosolygok rá szívből. Bekapok egy utolsó sült krumplicskát, és eldőlök a puha ágyon. Magamra rángatom a fehér paplant. Nem kell sokat várnom, és Kayuu is beférkőzik mellém. Átöleli testem, s én megfogom kezét. Pihenünk még egy kicsit.

Owari!

Folytatása következik...