16. Ármány és szerelem

(Eme rész Touya szemszögéből íródott. Megkértem, hogy meséljen egy kicsit a történtekről. Kiváncsi voltam, Ő mit érezhetett akkor. Olyan dolgokat is tartalmaz, amiket én akkor még nem tudhattam.)

Touya:

Az íróasztalomnál ülök, intézem a papírmunkát. Ayumin jár az eszem. Sajnálom Őt, hiszen nem tudhatja, hogy Gin nem halt meg. Csak a teste veszett el, a lelke még itt van. Kíváncsi leszek vajon hogyan fog visszatérni közénk. Kopogtatnak. Egy tengerkék szemű, sötétbarna hajú vámpír lép be. Sosem láttam még.
- Ilyen hamar? Ez még hozzád képest is gyors volt, Kayuu - nézek rá mosolyogva.
- Nem akartam sokáig húzni a dolgot. Nerine hogy van? - ül le az egyik karosszékbe.
- Magát hibáztatja, elment sétálni az erdőbe.
- Nem miatta van... Ugye nem mondtad el neki?
- A különleges képességedre célzol? Nem, nem beszéltem róla, ne aggódj.
- Szerinted Yuu tisztában van ezzel? És a Tanács?
- Aka biztosan nem tud róla. Nos, a Tanács pedig... Hát mindenhol vannak vérebei, sose lehet tudni. De szerintem, ha tudnak is róla, van annyi eszük, hogy ne árulják el annak a közveszélyes őrültnek. Sőt, amióta tudnak Ayuról csak bonyolódott a helyzet, véleményem szerint még az is előfordulhat, hogy neki adják a hatalmat.
- Vagy neked. Én még nagyon gyenge vagyok, meg kell húznom magam egy időre. Mivel új testet öltöttem még erősebb leszek, mint korábban, szóval lesz egy-két hozzászólásom a dolgokhoz. Csak sajnos idő kell, hogy újra erőm teljében legyek - szorítja ökölbe egyik kezét.
- Ahogy ismerlek, neked gyorsan fog menni. Mik az új neveid?
- Reita és Yume.
- Rendben. A mi kis titkunk marad. Bejegyezlek nemesnek, aki most érkezett a városba. Így jó lesz?
- Persze, köszi. Örülök, hogy nem kell egyedül intéznem mindent.
- Semmiség.
- Touya! - tör be Ayu. - Ó, nem tudtam, hogy vendéged van. Zavarok? - mered rám nagyokat pislogva.
- Nem zavarsz. Ő itt Yume. Viselkedj illendően, ha kérhetlek.
- Mi ez a hivatalos hangnem? Néha nagyon kétszínű tudsz lenni. Téged... - fordul Kay felé. - Illetve Önt pedig üdvözlöm - lassan végigméri Őt. - Láttuk mi már egymást? Ismerősnek tűnik.
- Üdvözlöm. Sosem találkoztam még Önnel, kisasszony. Egy ilyen nőre száz százalék, hogy emlékeznék. Ha csak így ráronthat egy tisztavérűre, biztosan nagy rangja van.
- Igazából Ő még fióka. De Te még nem tudhatod, hogy nagyon jó viszonyban vagyok vele.
- Vannak még furcsa dolgok a világban. Egy fióka így beszélhet egy vezetővel. Meglepő.
- Nos, tudja uram, az hogy alacsony a rangom, még nem feltételezi azt, hogy az erőm szintje nem magas - villannak meg cicám szemei. Túl lobbanékony a kicsike. - Nem fogok bemutatót tartani. Épp lemaradt a tűzijátékról.
- Tűzijáték? Ezalatt küzdelmet ért, kisasszony?
- Megyek. Kayuu szobájában leszek. Ha végeztél, és van kedved hozzám, várlak - idesétál hozzám, puszit nyom ajkaimra, és elviharzik. Huh, mint egy dühös démon.
- Jól játszod a szereped, úrfi - fordulok a vörös szék felé.
- Igyekszem, de nem könnyű. Úgy érzem, kapni fogunk a fejünkre, ha később elmondjuk neki.
- Helyesbítek, Te fogsz kapni.
- A-a - ingatja fejét. - Te is benne vagy, hiszen hazudsz neki.
- Nem hazudok, hanem inkább nem mondok semmit. Amúgy is az Ő érdeke. Jobb így neki is, nekünk is.
- Nem tudom. Remélem, helyesen cselekszem.
- Biztosan. Túl feltűnő lenne, ha a régi lakodba költöztetnélek. Így magam mellé helyezlek el. Megfelel?
- Persze, már így is túl sokat tettél.
- Ez csak természetes, hiszen parancsolhatsz nekem.
- Valóban csak ezért segítesz?
- Erre nem kívánok válaszolni. Azt javaslom, menj, itt vannak a kulcsok. 104-es szoba - dobom oda neki a csilingelő csomót.
- Köszi - biccent, és elmegy. Végre, ezt is elintéztem. Minden tökéletesen rendben halad. Ezt már szeretem! Azt hiszem, meglátogatom Ayumit. Van egy olyan érzésem, hogy kicsit megsértődött.

Halkan kinyitom az ajtót. Woow! Kis fiókánk egy szál törülközőben piheg az ágyon. A haja vizes, egyik keze arcát takarja. Aranyos. Lassan fölé mászok. Már majdnem elérem a célom, mikor ijedten felül. Értetlenül csillognak szemei, majd hirtelen visszadől, és egy párnát rak a fejére.
- Mit akarsz? - motyogja álmosan. Felébresztettem szegényt. Rossz pont.
- Gondoltam megnézem élsz-e még.
- Kedves vagy - morog.
- Mehetek, ha szeretnéd.
- Nem azért mondtam, na... - megfogom a kezét, és lágyan elhúzom a párnával együtt. Finom puszit hintek ajkaira, s elmosolyodom.
- Olyan aranyos, no meg izgató vagy ilyenkor.
- Perverz! - nyomja a képembe a kezében lévő ágyneműt.
- Ó, dehogy. Egyszerűen csak kimondom a nyilvánvalót, cica!
- Fogd be! - egy erőteljes mozdulattal fordít a helyzeten. Látom, szeret irányítani. - Nem elég, hogy felkeltesz, még gúnyolódsz is! Hát milyen dolog ez? - nagyon küzd, hogy ne nevesse el magát.
- Nem értem mire gondolsz - nagy rókavigyor terül el képemen.
- Gonosz vagy - lehajol. Egy ideig fogva tartja tekintetem, majd puhán megcsókol. Mintha most csinálná először. Játszani akar? Hát legyen! - Na mi van? Nem tetszik? - lelógó tincsei pont eltakarják a már időközben előbukkant testrészeit. Ugyanis a törülköző nem tartott ki, már alig takar valamit telt melliből.
- Mit akarsz? - ülő helyzetbe tornászom magam, így Ő az ölembe csúszik. Halkan felsóhajt az érzésre.
- Nem tudom - suttogja, és puszit nyom az orromra. Olyan édes!
- Így viszont én sem tudom, hogy meddig mehetek el. Vagy kezdjem el, és majd lesz valami?
- Ahogy gondolod.
- Te mondtad - finoman ledöntöm a puha ágyneműre. Szenvedélyesen veszem birtokba ajkait. Örülök, ha vissza tudom majd fogni magam. Áttérek nyakára, óvatosam harapdálom, szívogatom a puha bőrt. Ayu a hátamra fekteti kezeit, lágyan cirógatni kezd velük. Már ettől a mozdulattól képes lennék azonnal a magamévá tenni Őt. Egyre lejjebb haladok nyelvemmel, lassacskán elérem a törülköző szélét. Egyik ujjammal finoman lejjebb tolom az anyagot, mire légzése felgyorsul. Végre teljes egészében szemeim elé tárulnak nőies vonásai. Kicsit gyönyörködöm idomaiban, majd lehajolok és megízlelem őket. Kéjesen nyög fel az érzésre. Ezt már szeretem! Körkörösen nyalogatom az egyik dombocskát, míg másikat kezemmel masszírozom. Nyelvem hegyével megérintem a már ágaskodó bimbót. Végigszánt hátamon, ezért megismétlem a mozdulatot másik mellén is. Újra lejjebb indulok, lassan kicsomagolom kedvesem a törülköző fogságából. A feladat végeztével feljebb emelkedek, magamba iszom egész lényének látványát. Csupán a gondolattól el tudnék élvezni... Nem! Tartanom kell magam! Elkezdek vetkőzni, először az ingemet vetem le, s elhajítom, majd kimérten a maradék ruhát is az első sorsára juttatom. Nerine nyel egy nagyot, és fejem búbjától az ágyékomig mér végig. Ott megakad a szeme, félénken kapja vissza tekintetét arcomra. Gyengéden lábai közé térdelek, s elkezdem kincsét izgatni. Először mutatóujjammal játszok a kis ponton, majd nyelvemmel helyettesítem azt. Végül két ujjamat a forróságba vezetem, felkészítem az aktusra. Remélem, nem gondolja meg magát, mert már szétrobbanok a vágytól. Türelmetlenül kihúzom ujjaim, már nem bírom.
- Ugye nem fogod meggondolni magad? - kérdezem tőle rekedten.
- Nehm... - sóhajtja. Megfogom csípőjét, és lassan behatolok. Óvatos vagyok, hiszen ez neki még csak a második.
- Gahh... - nyög fel.
- Fáj? Abbahagyjam?
- Ne... Kérlek... Folytasd... - egy gyors lökéssel teljesen elmerülök a szűk forróságban. Kicsit várok, hogy szokhassa a helyzetet, majd elkezdek mozogni. Egyenletesen mozgok, próbálok óvatos lenni. Nagy erőfeszítésbe kerül, de uralkodok kitörni készülő vágyaimon.
- Touya... ne fogd vissza magad... érezni akarlak... csináld rendesen... - beszél rekedten. Az agyát elborító szenvedély beszél belőle. Hát jó, Ő kérte. Gyorsítok a tempón, mire Ő végigszánt a hátamon. Kissé felszisszenek, vad a kicsike. Csípője ösztönös hullámzásba kezd, felvéve az ütemet. Egyre keményebben, és szaggatottabban lökök. Már érzem a végső élvezet közeledtét. Ayumi hirtelen a vállamba harap, teste megfeszül, görcsösen kapaszkodik izzadságcseppektől csillogó hátamba. A nevemet sikoltva élvez el. Még néhány lökés, és hangos nyögés kíséretében követem én is. Kielégülten dőlök rá. Mindketten szaporán vesszük a levegőt. Pár percig pihegek, majd kicsúszok belőle, s puszit hintek homlokára.
- Jól vagy? - mosolygok rá.
- Igen. Te... Lepedőakrobata vagy.
- Oh, köszönöm a bókot. Még sosem mondták ki ezt a nyilvánvaló dolgot.
- Ajj, Te egoista. Még ilyenkor is a plafonon jár az egód.
- Jó hogy! Épp most tettem magamévá álmaim nőjét!
- Hát... pedig nem lehetett olyan jó... elég ügyetlen voltam... - pillant oldalra.
- Jaj, dehogy is! És ez egyébként se ezen múlik! Nagyon ügyes voltál. Olyan aranyos vagy! - nem tudom megállni, hogy ne játszadozzak vizes hajával. Kezembe veszek egy nekem tetsző tincset, elkezdem csavargatni, simogatni. Tiszta hülye vagyok.
- Eléggé kifáradtam - ölel át.
- Ahogy én is - nézek szelíden.
- Öhm... izé... - pirul el. Mi van veled, cica?
- Mondd csak, nem harapok!
- Csókolj meg! - elszántan fixírozza arcomat. Kedvesen elmosolyodom, apró csókot váltok vele. Én tudok ilyet is? - Rendesen! - morog.
- Mmmm, oké! - Szenvedélyes csókcsatát indítok. Nyelvünk virgoncul ficánkol, simogatva a másikét. Oxigén hiányában azonban hamar szét kell válnunk. Nerine hálásan néz rám.
- Köszönöm, ez kellett nekem.
- Örülök, hogy segíthettem! Máskor is igénybe veheted a szolgálataimat! - kacsintok kacéran.
- Hogyne! - lök el játékosan. - Megyek zuhanyozni, a fürdőben várlak! - pördül meg erotikusan, s már csak az ajtó nyikorgását hallom. Jól itt lettem hagyva. Na, várj csak, még utánad megyek szivi!

Owari!

(És megelőzve a rosszmájú kritikákat, közlöm, hogy nem a kritikák miatt folytattam így, ez volt az eredeti tervem. Márpedig nagyon hajlottam afelé, hogy megváltoztassam a dolgokat, ezzel kitolva pár emberrel. Remélem elgondolkodtok magatokon, és remélem, néhányan tudják magukról, hogy nekik szól ez a pár sor.)

Folytatása következik...