18. Együtt - Első éj

Annyi minden jár a fejemben, még aludni sem voltam képes. Egyfolytában kérdések rengetege lebeg a szemeim előtt. Miért én? Miért most? Miért itt?
/Mit rágódsz ennyit ezen? Fogadd már el!/
Ismét megszólal a gúnyos hang a fejemben. Elegem van! Egy kispárnát szorítok fejemre, s a nagyba temetem arcomat. Lehet, hogy tényleg nem fogom sokáig bírni. Miért nem tudok pozitív lenni? Mindig kérdések. Állandóan csak bizonytalanság, és kérdések. Esküszöm, visszasírom a nyugis, hétköznapi életem. Na, jó, talán azt azért mégsem.
- Zavarok? - kukkant be Touya.
- Dehogy.
- Hoztam neked valakit - mosolyog.
- Hm? - meredek rá értetlenül, mire nyílik az ajtó. - Dolly! - sikkantok fel. Szabályosan letámadott a kutyám. - Hiányoztál, kincsem! - suttogok, miközben "halálra" simogatom. Nagyon élvezi a törődést. Legalább tudom, hogy Ő őszintén szeret.
- Megleptelek?
- Igen. Köszönöm.
- Szívesen. Ezentúl Reita fogja gondját viselni - Kaynal jó kezekben lesz.
- Rendben. Amúgy, eddig merre kószált a kis dög? - paskolom meg oldalát.
- Gőzöm sincs, ma találtunk rá.
- Honnan tudtad, hogy az enyém?
- Anno, még Gin mesélt róla, és a nem éppen idilli találkozásotokról - na persze. Higgyem is el, mi? Vajon miért hazudnak nekem?
/Ilyen a vámpír természete. Túl naiv vagy, picinyem!/
Fogd be! Ne merészelj még egyszer kioktatni! Egyelőre még tőlem függsz!
- Dolly, menj szépen le Reita bácsihoz, és viselkedj vele „szépen”! De azért ne vidd túlzásba! - rókavigyor terül el orcámon. Kis dalmatám egy búcsú puszi után elcsahol. Értelmes egy állat.
- Furcsán viselkedsz - jegyzi meg drága vámpírunk, s helyet foglal mellettem.
- Nem értem, mire gondolsz - ölelem át. Szükségem van a közelségére.
- Erről beszéltem. Mióta mászol Te rám önként?
- Mostantól?
- Mi baj van? - halkul el hangja.
- Semmi - üveges tekintet effektus, csapó egy.
- Miért nem mondod el? Látszik rajtad - eltol magától, majd foglyul ejt vörös íriszeivel. Olyan furcsa, hogy alapjáraton vérvörös szeme van. Mintha csak egy fenevad lenne, pedig nem az. Egyáltalán nem.
- Nem tehetem - dörgölőzök hozzá.
- Rendben van, de nem oldhatsz meg mindent egyedül. Egy kapcsolatban nincs "Te", vagy "én", csak "mi".
- Örülök, hogy megérted - nem kívánom tovább vitatni a témát. - Tudom, hogy nem illik, de muszáj megkérdeznem: szeretsz? - érzelmi kitörés van készülőben.
- Szeretlek - furcsa, hogy csak így kimondja. Viszont a lelkem repdes az örömtől.
- Szeretlek - simítom végig ajkaimmal a nyakát, mire megremeg. Aranyos.
- Remélem, egyszer majd megosztod velem.
- Biztos lehetsz benne. Ha már nem bírom a terhet, úgyis észre fogod venni. Azonnal kitalálod majd, hiszen feltételezem kutattál már eleget utánam.
- Nem tagadom.
- Helyes. Szeretem az őszinteséget. Ez egy jó pont.
- Akkor már van is egy pontom! Ha így haladok, mire megöregszem, lesz kettő is! - neveti el magát. Kicsit felszabadít engem is a jó kedvével.
/Ugyan, mit áltatod magad? Úgyis elárul majd egyszer. Sőt, már meg is tette. Nem értem, mit eszel rajta. Kayuu sokkal de sokkal édesebb, úgy kiszívnám az ízletes vérét!/
Kuss!
- Több pontod van már, mint egy, ne aggódj, Te butus! - mutatóujjammal simítok végig puha száján, majd finoman megcsókolom. Imádok játszadozni vele, pont, mint Kayjal. Nem! Nem szabad őket hasonlítgatnom! Rossz Ayumi!
- Hogy én butus? Köszi, most megsértődtem!
- Hihetetlen, milyen sokoldalú tudsz lenni - teperem le az ágyra.
- Héj, mi a terved? - csillannak meg szemei.
- Ki tudja? - nyalom meg ajkaim sejtelmesen. Újra megcsókolom. Szenvedélyes, vad, követelőző. Ez minden, csak nem romantikus. De nem baj, lehet, hogy ez kell nekem. Lassan áttérek kívánatos nyakára, nyalogatom, szívogatom, puszilgatom. Jó érzés irányítani.
/Hm. Nem is olyan rossz. Segíthetek? Többet megéltem már, mint Te./
Szóra se méltatom. Haladok tovább a kulcscsontja felé, közben elkezdek a gombokkal babrálgatni. Mivel nem nagyon akar menni a dolog, szabályosan letépem róla az inget. Kisebb sóhajjal adja tudtomra teljes meglepettségét.
- Ne aggódj, édes! Tudom, mit csinálok - búgom fülébe, megnyalintom, s áttérek mellkasára. Nem akarok egyebet, mint neki örömet okozni. Megérdemli.
- Én sose aggódom - sóhajtja.
- Na, ne mondd! - mutatóujjamat végighúzom mellkasától ágyékáig. Kacéran kacsintok egyet, s újból ízletes szájára tapadok. Magamra sem ismerek. Mióta vagyok én ilyen heves?
/Kettőt találhatsz./
Szállj már le rólam!
Aprót nyög, mikor izmos felső testét kezdem el csókjaimmal borítani. Nagyon élvezetes számomra ez a helyzet. Hirtelen Ő is megmozdul, végre úgy dönt, nem csak fekszik, tesz is valamit. Őrjítően lassan bújtat ki felső ruházatomból, s kimérten kikapcsolja ki melltartómat. Elégedetten végigpillant rajtam. Bizonyára tetszik neki a látvány. Elmosolyodom erre a gondolatra, majd finoman rádőlök félig mezítelen testére. Mivel ágyékán ülök, még a két farmeron keresztül is érzem vágyának kemény bizonyítékát. Akkor játszadozzunk még egy kicsit! Kíváncsiságból övének lököm csípőmet, érdekel a hatás. Hm, hátravetett fej, apró nyögés. Ezt vártam. Felemelkedek. Óvatosan elkezdek tüzelő öle felé araszolni. Csak szép sorjában, nem kell elsietni semmit. Hiszen vár ránk az egész éjszaka!
Fogaimmal húzom le nadrágja karcát, még véletlenül se érek hozzá meredő kívánalmához. Érzem, hogy nagyon feszíti Őt a vágy, és alig bírja magát visszafogni. Csak azt nem értem, miért fogja vissza magát. Kifejezetten örülnék neki, ha rám vetné magát, mint egy éhes oroszlán, aki az ebédjét üldözi. Támadj csak le szivi! Csókolj, simogass, érezz! Elkerekedett szemekkel mered rám, mikor megszabadítom alsónadrágjától is.
Na, itt most állj! Még sosem kényeztettem fiút így. Mármint értem már hozzá a férfiasságukhoz, de szájjal még sosem... Most olyan tehetetlennek érzem magam. Mit kéne csinálnom? Ráadásul nem is kicsi neki...
- Ne aggódj! - ül fel, minek következtében ölébe csusszanok. Felsóhajtok az ismerős érzésre. - Ne tégy olyat, amit nem szeretnél - gyengéd a hangja. Hogy lehet egy vámpír ilyen rendes?
/Szánalmas vagy. Még erre sem vagy képes?/
Elegem van belőled! Most akármit teszel, nem fogok rád figyelni, kizárlak az elmémből. Tőlem próbálkozhatsz, úgyis az lesz, amit én akarok, és kész! Remélem, felfogtad.
- Nem... Nem az, csak... Huh... Még sosem csináltam ilyet - pirulok össze-vissza.
- Rendben, most nem is fogsz, mert én jövök! - villannak meg vörös íriszei, és egy pillanat alatt az ágyneműbe préseli vágytól izzó testemet.
- Ne! Még nem fejeztem be! - próbálok ellenkezni.
- Nem érdekel! - határozottan löki nekem csípőjét, tudtomra adva, hogy Ő itt elvesztette az önuralmát. Na, végre! Jöhet a szexre éhes Touya!
- Ah, ez az...
- Ha tudnád, mennyire hiányzott nekem ez a vadság... - csókol meg. Hevesen kezdi el szívogatni nyakam, s kulcscsontom vonalát. Az ég világon semmi gyengédség nincsen a mozdulataiban. Ez kell most nekem!
Fogaival finoman felkarcolja, felsérti bőrömet. Saját vérem illata csapja meg érzékeny orromat. Becsukom szemeim, átadom a helyet zabolázatlan vágyaimnak. Már csak kéjnek, és élvezetnek van helye tudatomban.
Ki szeretnék próbálni valamit. Középső ujjam hegyével végigcirógatom Touya gerincének vonalát, éppen hogy érintve a bársonyos bőrt. A lepedőbe markol, teste megfeszül. Férfiasan felnyög. Végre rátaláltam a gyenge pontjára.
- Látom tetszik - jegyzem meg gúnyosan.
- Honnan gondolod? - tökéletesen tudatában van annak, hogy tudom, mit érez. Akkor meg minek kérdezi?
- Innen - ismétlem meg az izgató mozdulatot. Remeg, megfeszül, nyög.
- Te vadmacska... - rekedt hangon szólít meg. Élvezem, hogy hatalmam van fölötte.
- Szóltál? - újabb gerincvonal simítás, egy kis csípőlökéssel vegyítve.
- Ne csináld! - emelkedik föl. Elég szembetűnő, hogy nagyon is elégedett ezzel a helyzettel. Szaporán veszi a levegőt, egész mellkasa gyorsan emelkedik, majd süllyed. No, meg ott a közép tájt ágaskodó férfiassága is.
- Miért?
- Mert nem bírom fékezni magam.
- Na, és? Szeretném, ha meg se próbálnád fékezni magad.
- Nehogy megbánd - hajol fülemhez. Nadrágom övéhez nyúl. Végre! Ráérősen szabadít meg utolsó, zavaró ruhadarabjaimtól. Egyik kezével óvatosan érinti féltett kincsemet. Beleőrülök, olyan lassan és óvatosan csinálja. Szerintem direkt húzza az idegeimet.
- Kérlek, ne játszadozz - nyögöm két levegővétel között.
- Miért? - suttog. - Hiszen Te is ezt tetted. Játszadoztál.
- Kérlek... - bizonyára meggyőző voltam, mivel hirtelen belém vezeti egyik ujját. Hátravettet fejjel élvezem, amit művel velem. Gyorsan követi az előzőt egy újabb ujj.
Kis idő elteltével abbahagy minden nemű kényeztetést. Értetlenül, vágytól ködös szemekkel pillantok fel rá.
- Mi... Ah! - kezdenék bele, de egy határozott lökéssel elmerül bennem.
- Gah... szeretlek... Ayumi... - búgja az édes szavakat, s elkezd mozogni. Annyira élvezem, hogy már nem is tudom irányítani a testemet. Ösztönösen markolok izmos hátába. Izzadságcseppek keresztezik szép vágású arcát. Visszafogja magát, lassan, de annál erőteljesebben mozog. Teljesen kitölt.
- Istenem... - harapok vállába. Nem nagyon, csak finoman. Vajon hogyan képes ekkora önuralmat tanúsítani? Valószínűleg a nagyobb élvezet kedvéért teszi ezt. Valóban leírhatatlanul jó, amit csinál. Egyszerűen lepedőkirály. Ha ezt így folytatja, hamar el fogok menni.
- Touya... Veled akarok... el... Ah! - egy szenvedélyes csókkal hallgattat el.
- Velem fogsz. - jön a tömör válasz. Gyorsít a tempón, gondolom, látja, hogy már nem bírom. Egyszerűen szétfeszít az élvezet.
Hirtelen fogja magát, és ülő helyzetbe húz. Lábaimmal készségesen kulcsolom át derekát. Kezd egyre jobbá válni. Érzem, közeledik a vég. Görcsösen kapaszkodok Touya vállába.
- Sze...retlek... - feszülök neki izmos testének. Lecsap rám a mindent elsöprő orgazmus. Végigcikázik egész lényemen a felemelő érzés. Remegek. Közben alig jut el tudatomig, hogy társam is elérte a végső élvezetet. A nevemet sikoltva engedte belém vágtató magját. Fáradtan esünk vissza a puha ágyra. Mindketten próbáljuk normalizálni légzésünket. Még mindig erőteljesen markolom a hátát.
- Bocsánat - kapok észbe, majd elengedem Őt.
- Ugyan. Szeretem, ha vad vagy - mosolyodik el.
- Kellett ez már nekem. Végre levezettem a felgyülemlett feszültséget.
- Örülök neki. Még egy menet?
- Baka! - ütöm le egy párnával, s harsányan elnevetem magam. Nagyszerű volt ez az éjszaka, és még Mirai se zaklatott annyit.

Folytatása következik...