29. Az ismerős ismeretlen

Kereken két hét telt el az ominózus küzdelem óta. Már sokkal jobban vagyok, de még lázzal küszködök. A testemnek meg kell szoknia a vérfarkasom vérétől kapott új erőket. Kíváncsi vagyok, ezek után mire leszek képes.
- Night, ugye nem fogok teliholdkor én is átváltozni a véred miatt? - a tetőn vagyunk, finom, meleg szellő fújdogál. Nagyon szeretek itt lenni, s innen kémlelni a tájat.
- Nem fogsz, ne aggódj - fel se pillant a könyve mögül, amit éppen elmélyülten olvasgat.
- Mit olvasol? - semmi válasz. - Hé, figyelnél rám egy kicsit?!
- Most már semmit, mert tőled úgyse lehet olvasni! - morgolódik, és összecsapja a könyv két felét, majd leteszi maga mellé. Eléggé izgató látványt nyújt így, a földön ülve, félig kigombolt ingben. Nagyon jó idő van ma, bizonyára melege van szegénynek.
- Jól van na, ezer bocs, hogy élek! Következőre biztos nem hívlak fel ide! - fordulok el tüntetően.
- Csak nyugi - lép mögém, s finoman belecsókol a nyakamba. Szegény annyira igyekezik, és én még mindig nem mondtam ki, amire a kicsi szíve vágyik.
- Tök nyugodt vagyok, nem látszik?! - derekamra teszi mancsait, s finoman magához húz.
- Tudod, - leheli a nyakamba - szeretem, amikor ilyen lobbanékony vagy.
- Örülök neki - hőség van, engem mégis kiráz a hideg.
- Megint lázas vagy.
- Nem érdekes. Már hozzászoktam, volt rá elég időm.
- Menjünk le, úgyis van dolgunk. Érkezik ma egy vámpírvadász hozzánk látogatóba.
- Vámpírvadász? Legalább ember? Minek jön ide egyáltalán?
- Igen ember, de mivel az ellenségeinket hajszolja, itt senki nem fogja bántani. Ősidők óta így szövetkezik mindkét fél, az ellenséges félre vadászókkal.
- Piff, hát ez nem semmi.
- Mellesleg azért jön, mert kíváncsi rád. Ugyanis nem tudja a kilétedet, csak annyit tud, hogy nő vagy, és Tisztavérű.
- Még jó, hogy nő vagyok! - horkanok fel. Erre megcsiklandoz "büntetésként". Ez nem éri! - Hagyd már abba, kérlek! - nevetek.
- Hah, legyen. Na, gyere! - ránt magával. Szép ívben ugrunk le a tíz emeletes épület tetejéről, szeretem ezt az érzést. Finoman földet érünk, majd a Tanács épülete felé vesszük az irányt.

Hamar elérjük az építményt, majd gyorsan berohanunk rajta. Imádok Nighttal versenyt futni.
- Nyertem - közli nemes egyszerűséggel, mikor utolérem.
- Ez nem fair! Te nem vagy se lázas, se gyenge! - puffogok.
- Sajnálom édes, ez van! - kacsint.
- Áh, persze... Inkább induljunk tovább.
- Remek ötlet - mondja gúnyos hangnemben. Gyorsan felérünk az emeletre, majd benyitunk a nagyterembe.
- Üdvözlöm Kaname-sama - köszönök illedelmesen, sőt, még meg is hajolok.
- Erre semmi szükség, Ayumi. Viszont nagy örömmel tölt el, hogy úgy döntött, eljön ide. Megtehette volna az ellenkezőjét is.
- Ugyan, úgyse láttam még igazi vámpírvadászt. Illetve mégis, egyszer volt dolgom egy kezdővel.
- Akkor hagy mutassam be a vendéget - lép arrébb. Mögötte egy fekete ruhába öltözött, zöld szemű alak tűnik fel. Kisugárzása olyan hideg, mint a jég. Ezt nem hiszem el! Hiszen Ő Shun! Ahogy meglát, rögtön elmosolyodik, gondolom felismert.
- Üdvözletem Úrnő - térdel le, s kezet "csókol" nekem. - A nevem Shun, mára már az egyik legelismertebb vadász címmel büszkélkedhetek - gúnyosan ejti ki a szavakat. Hogy változhatott ennyit egy hónap alatt ez a fiú? Akit akkor láttam, még csak a közelébe se volt ennek az erős ifjúnak. Merthogy erős, érzem rajta. Nem semmi, az egyszer biztos.
- Tetszik a neve, vadász Úr - nyögöm. Próbálok magabiztosságot sugallni, de nem jön össze. Vérfarkasom hirtelen mellém lép, gyanakodva méregeti az idegent.
- Baj van? - kérdezi suttogva.
- Nem, nincs - válaszolom.
- Annyira örülök, hogy végre találkozhattam a Kiválasztottal! - áll fel széttárt karokkal. - Bár megjegyzem, többre számítottam.
- Hogy merészeli...?! - sziszegi Night.
- Nyugi - teszem mellkasára a kezem, hogy visszafogjam Őt. - Ne csinálj balhét, ezt én elintézem.
- Forró a kezed... - suttogja aggodalmasan.
- Olyan megható ez a jelenet, mindjárt elolvadok! Ráadásul még lázas is a kisasszony, mi történt? Csak nem? Még nem bírja elviselni a nagy erőt? Szánalmas.
- Tudod Shun, nekem jobban tetszett a régi éned - hátat fordítok neki. - Sayounara! - indulok el a kijárat felé.
- Csak nem hiszed, hogy ilyen könnyen lerázhatsz? - nagyon gyorsan kerül a hátam mögé, egyik kezével lefogja enyéimet, másikat a nyakam elé teszi. Félelmetes mennyit fejlődött.
- Nem, pont ezt vártam tőled. Már tőlem is ugyanúgy undorodsz, mint a többi vérszívó dögtől? - érdekesnek tartom, hogy a többiek csendben figyelik a történteket, senki nem tesz semmit. - Na, mi van? Érzékeny pontra tapintottam?
- Tőled sosem tudnék undorodni. Hiszen miattad lettem az, aki vagyok. Te ösztönöztél, hogy keményen dolgozzak. Senki nem hitte rólam, hogy valójában ennyi mindenre képes vagyok, és mégis.
- Meg szeretnél ölni engem is? Én lehetnék a legnagyobb trófeád, mi? Tessék, itt vagyok, én nem állok az utadba, mert feltételezem, okkal jöttél ide.
- Nem akarlak megölni. Nem is tehetném, tudod nagyon jól.
- Remek. Ha elengednél, esetleg tudnánk négyszemközt is beszélni. Biztos van mondanivalód számomra.
- Van - lassan elereszt. Hallom, ahogy a mögöttünk lévők fellélegeznek.
- Gyere - ragadom meg a ruháját, s elkezdem kifelé húzni.
- Ayumi?! - hallom meg Night kérdőre vonó hangját.
- Muszáj beszélnem vele, majd jövünk, ne keressetek! - ezzel lezártnak tekintem a témát. A rég nem látott vadászfiút pedig betessékelem a szobámba.
- Hallgatlak - ülök le az ágyra.
- Azóta kerestelek Téged, de nyomod veszett. Így eljöttem ide, próba-szerencse alapon. Gondoltam úgyse veszíthetek semmit.
- Miért keresel?
- Jó kérdés. Egyszerűen csak valami húz feléd. Amióta ott találkoztunk, állandóan Te jársz a fejemben.
- Értem. Nagyon megváltoztál.
- Miattad tettem - még mindig nagyon rideg a hangja, a tekintete, mindene. Ez így nagyon furcsa helyzet.
- Persze, mindig minden miattam van. Hogyne... Magától értetődő. Nos, láttál, beszéltünk, akkor mehetsz is vissza a Szövetséghez. Elmondhatod nekik, milyen szánalmas vagyok - mosolygok rá.
- Ezzel engem nem tudsz meghatni.
- Komolyan mondtam, vadászkám. Menj haza, és hagyjál engem békén.
- Fáj, hogy ezt mondod.
- Nekem egy ilyen személyiségű ember társaságára semmi szükségem nincsen. Ha, még egyáltalán ember vagy.
- Az vagyok.
- Itt vagy még? - pillantok rá ismét.
- Cöh... Azt hiszed, hogy majd pont neked fogok szót fogadni? Mert akkor nagyon tévedsz. Két hetet kell itt töltenem, nem fogok a felszínre menni.
- Fiatal vagy, önfejű, ezért szegülsz nekem ellen. De ha neked így jó, hát maradj! Csak ne szólj hozzám, ne nézz rám, és ne gyere a közelembe!
- Már egyenrangú vagyok veled, szellemi és fizikai téren is. Kérlek, kezelj hát megfelelően! - villannak meg zöld íriszei.
- Mi lesz, ha nem teszem? Nekem ugrassz és megölsz? Végül is mindegy, úgyis lázas vagyok, gyenge vagyok, ez pont megfelelő alkalom. Ebben a pillanatban esélyem sincs ellened. Ez megalázó... - sóhajtok, majd elfekszek a puha matracon. Fáradt vagyok.
- Kérsz jó éjt puszit? - gúnyolódik ismét. Erre kinyúlok, megfogom az asztalon lévő kést, és felé hajítom.
- Pontos célzás, de ne becsülj alá - két ujjával megállította. Elegem van!
- Mennyiért szállnál már le rólam?
- Mennyit kell fizetnem egy menetért, édesem?
- Kuss! - vágok neki egy párnát, amit a késsel könnyedén szétdarabol. - Az a kedvenc párnám volt.
- Szerinted érdekel?
- Túl nagy az arcod, mi lenne, ha kicsit visszatérnél a kis világodból a valóságba?! Gyilkos vagy! Hány fajtársamat öltél meg eddig, aki nem tett az ég világon semmit? Biztos nem egyet!
- Nekem vérszívók irtották ki a családom! Megérdemlik!
- De nem mindenki gonosz közülünk! Nézz meg engem, Te idióta! Szerinted ártanék én neked valaha?
- Szerintem képes lennék bántani, ha nem lenne más választásod.
- Jól hallottam? Rendben, ha Te így, hát én is! - szemvillanás alatt pattanok fel, majd a falnak vágom a drágát. - Szenvedj csak, mint a társaim, akiket levadásztál! - nyakánál ragadom meg, s kivágom az ajtón. - Igazad van, ezek után már képes lennék megölni Téged. De úgy túl könnyen megszabadulnál a bűneidtől, szóval nem teszem. Esküszöm, megkeserítem az elkövetkező két hetedet!
- Úrnő, Ön tényleg nagyon lobbanékony - letöröl egy kis vért a szája széléről. - Nem hittem volna ezt Önről. De így már látom az igazságot, Ön is csak egy szörnyeteg.
- Pontosan. Örülök, hogy ezt megbeszéltük. Kár, hogy csak így tudtalak erre rávezetni. Nem kell velem kivételezned. Gondolj úgy rám, mintha én gyilkoltam volna le a famíliádat.
- Ahogy óhajtja, Úrnő - kíváncsi vagyok, hogy valójában mit gondol. Nagyon jól tudom, hogy ezzel a viselkedéssel csak a valódi érzelmeit próbálja palástolni. Pont, mint Night régen. Azt hiszem, kipróbálok valamit.
- Aranyos vagy, mikor szót fogadsz - mosolyodom el játékosan. Közel hajolok hozzá, nagyon közel. Tágra nyílt szemekkel figyel. Mikor már csak egy centi választ el ajkaitól, látom, hogy nyel egy nagyot. Kawai! Az utolsó pillanatban húzom el a fejem, mintha meggondoltam volna magam. - Csak nem hitted, hogy megcsókollak? Buta gyermek!
- Nem mintha Te sokkal idősebb lennél - morogja sértődötten. Na, ez az! Egy kis részlet az igazi Shun-ból.
- Szeretem a főnököt játszani. Szeretem, hogy hatalmam van fölötted. És amég el nem tudsz szakadni a találkozásunk napjának gondolatától, mindig is uralkodni fogok feletted. Az a baj, hogy kötődsz hozzám. Ezt szüntesd meg gyorsan, ha nem akarsz összetörni! - lököm ismét a falhoz.
- Ah... - nyögi. - Igenis...
- Örülök, hogy megtanultad a leckét. Nekem most mennem kell, Night már vár. Még találkozunk, ne félj! - vetem oda a hatás növelés érdekében, majd távozok. Nem könnyű ezt a szerepet játszani. Szívem szerint kedves lennék vele, megpróbálnák kideríteni, hogy mi történt vele. De úgy nem mennék semmire. Nála nem. Sajnos nincs már módszer, mint ez. Sajnálom Shun, de muszáj! Hihetetlenül megdöbbentett, amiket mondott, mintha nem is vele beszéltem volna. Az ismerős ismeretlen... Valaki, akit ismerek, de mégis idegen a számomra. Érdekes két hétnek nézünk elébe, az egyszer biztos. Kíváncsian várom a fejleményeket. Vajon sikerül megtörnöm Őt? Vagy én fogok veszíteni? Tizennégy nap nagyon sok idő. Remélem, minden jobbra fordul majd.

Owari!

Folytatása következik...

Itt egy kép Shun-ról: (Tessék megnézni!!!)

http://kepfeltoltes.hu/090104/Shun2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg