30. Csak egy szó, semmi több

Örülök, hogy végre ott hagytam Őt. Nagyon feszélyezett a beszélgetés vele. Éppen a folyosó közepén járok, mikor hirtelen elkap a rosszullét. Hányinger, szédülés, fájdalom... Lassan összesek a hideg padlóra. Mi van velem? Kínok közepette arrébb mászok, s falnak vetem a hátam. Csukott szemmel, nagyokat lélegezve próbálom lecsillapítani a testem.
- Lám, lám. Ha sokáig nem bírod feldolgozni az erőt, belehalsz - közeledő léptek zaja, majd egy alak bontakozik ki előttem.
- Aha... - nyögöm. Most nagyon szánalmasan festhetek. Shun fogja magát, és lehuppan mellém.
- Miért vagy itt? - érdeklődök. Furcsának tartom, hogy nem próbál megalázni.
- Tudom milyen a szenvedés, és jobb, ha ilyenkor van az adott személy mellett valaki, akire támaszkodhat. Nekem sosem volt támaszom... - mereng el.
- Erre semmi szükség.
- Úgyse tudsz tenni ellene, törődj bele. Mellesleg, örülj neki, hogy támogatlak a nehéz időkben is.
- De megható... - morgom. - Nem szeretem, ha ilyenkor látnak. Útálom a gyengébbik énemet megmutatni másoknak.
- Miért? Hiszen az is hozzád tartozik.
- Ezt pont Te mondod? Kíváncsi vagyok, engednéd-e, hogy megismerjem a bizonytalan, erőtlen énedet.
- Egy szóval se mondtam, hogy én elismerem azt az állapotomat, és természetesen nem hagynám.
- Ismét egy fergetegesen mélyenszántó beszélgetés zajlik közöttünk... Ah... - szisszenek fel.
- Tudod mit? Segítek neked! - mosolyodik el gúnyosan.
- Mi van?
- Jól hallottad - közelebb csúszik hozzám, majd finoman átölel.
- Mi a...?
- Nyugalom - egyik kezével lágyan végigsimít arcom vonalától, a nyakamon keresztül, a hasamon át, a combjaimig.
- Hagy abba! - próbálok meg elhúzódni, de jelenleg lélegezni is alig van erőm.
- Dehogy hagyom! Ki kell használnom a lehetőséget, cicám - cirógatja végi újra az egész testem. Minden porcikám beleremeg az érintésébe. A tudatom ellenkezik, de a testem nem tud. Most a nyakamat veszi célba, apró csókokkal borítja el.
- Gah... - nyögök fel a kéj és fájdalom keverékétől. - Kérlek ne! Én... Én...
- Te?
- Én Nightot szeretem!
- Remek - hirtelen minden kényeztető érintést beszüntet. - Akkor nekem itt már nincs dolgom. És nehogy azt hidd, hogy beléd estem, csak visszakaptad az előbbit! - megereszt egy gúnyos mosolyt, feláll, majd jobbra indul. Mikor utána pillantok, veszem csak észre vérfarkasom jelenlétét. Vajon végig itt volt? Vajon most mi lesz?
- A világ leg értékesebb nője a tiéd, legyél vele mindig kedves, szeresd, kényeztesd, ápold - mondja csendesen Shun, s ezzel elmegy Night mellett. Miért mondja ezt? Egyáltalán nincs igaza.
- Jól vagy? - lép elém.
- Szerinted?
- Kérlek, mondd a szemembe, amit érzel! - guggol le hozzám, s tenyereibe fogja arcomat. Én erre nem vagyok felkészülve. Hihetetlenül szépen csillognak rám lila íriszei. Kimondjam neki is? Mit veszíthetek? De ha mégis csalódok? Viszont azt nem bocsájtanám meg magamnak, ha a hülyeségem miatt elveszíteném Őt. Gyerünk Ayumi, legyél bátor!
- Szeretlek - nézek mélyen a szemébe. Ez egyike az érzelmekkel teli pillanatoknak.
- Örülök neki - mosolyodik el, majd szenvedélyesen megcsókol. Óvatosan puha tincsei közé túrok. Nagyon hiányzott már ez az igazi, szenvedélyes csókolózás.
- Beviszlek a szobába, ha sokáig ülsz itt, meg fogsz fázni, és azt nem szeretném - szakad el ajkaimtól, s könnyedén ölbe kap.
- De erős itt valaki - nevetek, de még az is fáj.
- Megjegyzések helyett koncentrálj inkább arra, hogy feldolgozd az új energiákat!
- Hogyne - morgok. Hamar beérünk a szobájába, mire óvatosan letesz az ágyára.
- Csukd be a szemed egy kicsit - térdel fölém.
- Miért? - nézek rá gyanakodva.
- Csak csukd be egy kis időre, kérlek!
- Hát jó - kíváncsi vagyok, mi lesz ebből.
- Kinyithatod - szól pár másodperc múlva. Félénken kinyitom pilláim. Ezüstszürke haj, felemás szemek, ez tűnik fel legelőször. Nem szólalok meg, csak kérdőn meredek rá.
- Nézz a szemeimbe, és lásd meg a bennük rejlő kincset! - utasít elszánt arccal. Jó, hát belenézek. Mit kéne látnom? Hiszen ez csak egy felemás szempár! - Ayumi! Ez nagyon fontos! - rendben, megpróbálom újra. Elveszek gyönyörű íriszeiben, és valóban van ott valami. Őt látom. Nyugodt, kiegyensúlyozott, körüllebegi az ereje. Nekem is ilyennek kéne lennem? Hozzá képest csak egy nyeszlett kis senki vagyok. Én is szeretnék erős lenni! Igen, menni fog!
Hirtelen pislogás zökkent ki a gondolatmenetemből. Ahogy pislantottam egyet, megszűnt a varázs is. Viszont elmúlt a fájdalom, a rosszullét, sőt, jobban érzem magam, mint valaha!
- Látom, sikerült - vált vissza eredeti külsejére.
- Mégis mi?
- Tudtam, hogyha ezt meglátod, tudat alatt fel fogod dolgozni az ismeretlen energiát.
- Miért van az, hogy Te ennyi mindent tudsz rólam, én meg nem tudok rólad szinte semmit?
- Mert Te mindig csak az adott pillanatot értékeled, és nem látsz a dolgok mögé.
- Valóban... Night, veled szeretnék lenni ma - foglyul ejt a tekintetével.
- Hiszen velem vagy - mosolyodik el.
- Nem úgy, Night... - pillantok oldalra.
- Tudod, nem szeretném, hogy bármit is megbánj.
- Nem fogok megbánni semmit! - jelentem ki magabiztosan.
- Rendben - néz rám szelíden, majd egy villanás alatt a tetőre visz. Érzem, hogy alattam van az ágytakaró. Még mindig nem mondta el, hogy csinálja ezt az egyik helyről a másikra való „ugrálást”
- Miért nem hoztad akkor már az egész ágyat? - kellemes meleg van idekint, a Nap épp lemenőben van, s narancssárgára festi az egész eget. Ez nagyon romantikus! Mióta lett Ő ilyen?
- Az túl sok lett volna - csókol meg szenvedélyesen. - Nagyon rég várok már erre... - sóhajtja.
- Tudom, sajnálom, hogy eddig nem ment, de...
- Nem érdekes! - vág közbe. - Csak az a fontos, hogy most itt vagy - susogja lágyan. Nagyon izgató, ahogy az érintéseivel felborzolja minden érzékemet.
- Köszönöm - percekig semmi mást nem csinálunk, csak csókolózunk. Kiélvezzük az egymás iránti, még kordában tartható vágyat. Ahogy kényeztet, ahogy egész testével hozzám simul... egyszerűen felkorbácsolja minden vágyamat. Nem értem, miért vártam erre idáig. Nem voltam biztos magamban... Lassan áttér nyakam vonalára, és a fülem mögötti részekre. Ezek nagyon érzékeny területek. Én pedig hátára csúsztatom egyik kezem, míg másikkal hevesen hajába túrok. Egyik tenyere elindul testemen, felfedezi minden porcikámat. Máris kezdem érezni a bizsergést, odalent. Ez hihetetlen! Finoman elkezdi lesimogatni vállaimról a ruhát. Készségesen emelkedek meg egy pillanatra, hogy megszabadíthasson tőle. Végignéz rajtam, s elégedett mosollyal nyugtázza a látványt. Visszatér nyakamhoz, majd finoman elkezd egyre lejjebb haladni. Apró nyögésekkel, sóhajokkal adom tudtára, hogy tetszik, amit csinál. Megőrjít a lassúságával. Egy kattanást hallok, a melltartóm is kileheli lelkét. Ajkaival ráborul kebleimre, nyalogatja, szívogatja az ágaskodó bimbókat. Ívbe feszített testtel élvezem a helyzetet. Egy idő után ott hagyj melleimet, elkezd az övem felé araszolni. Rápillantok. Ez egyszerűen elképesztő. Lila tincsei csiklandozzák hasamat, miközben nyelvével végigjárja köldököm. Mikor eléri nadrágom szélét, hirtelen gondolok egyet, felhúzom magamhoz, majd fordítok a helyzeten.
- Én jövök... - suttogom, s ráülök ágyékára. Egyikünk se bírja ki nyögés nélkül. Lehajolok, újra megízlelem finom ajkait. Közben kigombolom az ingét, és valahogy le is szerkesztem róla. Elégedetten mérem végig. Áldom az eget, hogy mindig ilyen jó pasikkal hoz össze a sors. Persze nem is az számít, hogy Adonisz teste legyen, hanem hogy szeressen. Az már csak egy ráadás, hogy Nightnak lenyűgöző a megjelenése is. Megrázom a fejem, nincs most itt helye elmélkedésnek. Finoman végigpuszilgatom egész mellkasát. Minden szegletét bejárom, annyira jó ez az egész. Kicsit ráborulok testére, hogy érezze, ahogy nekifeszülnek melleim. Lökök egyet a csípőmmel. Ismét mindketten felnyögünk. Lassan visszaemelkedek ülésbe, s elkezdek lefelé haladni a kényeztetéssel. Nincs rajta öv, így csak a gatya gombján kell átjutnom. Alsógatyán keresztül végigsimítok meredő kívánalmán. A takaróba markolva ad hangot tetszésének. Végül megszabadítom utolsó ruhadarabjától is. Woow... Óvatosan érek hozzá a kemény hímtaghoz. Majd minden kétségemet félre téve, végignyalok rajta. Night szemében látszik a hatalmas vágy, az élvezet, és az önuralom. Nem is rossz érzés Őt szájjal kényeztetni. Vajon miért voltak ezzel kapcsolatba aggályaim?
- Ayumi... Ne... Hagyd abba... Ayumi... - hallom rekedt hangját.
- Hiszen évezed, nem?
- Nem akarok most elmenni... - ránt magához hirtelen. Forró csókot vált velem, és újra én kerülök alulra. Gyorsan lehámozza rólam a gatyát és a bugyit is. Szerintem kicsit levette a féket, eddig kordában tartott vágyiról. Egyik ujjával érinti féltett kincsem, amit hátravetett fejjel élvezek. Egy ideig csak így csinálja, közben szabad kezével ahol ér, ott simogat. Meglepődök, mikor nyelvét érzem meg ujja helyén. Nem tudok mit tenni, mint élvezni és nyögni. Ahogy a forró nyelve jár bennem... Egyszerűen szétrobbanok a kéjtől. Nem bírom már sokáig.
- Night, kérlek...
- Gyorsabban? - gúnyolódik.
- Kérlek... - ez megteszi a hatást, abbahagyja tevékenységét, s felemelkedik hozzám. Ülő helyzetbe húz minket, mire értetlenül meredek rá. Mikor óvatosan belém hatol, megértem végre a szándékát. Egyszerre "sikítunk" fel az élvezettől, mikor teljesen elmerül bennem.
- Ah... istenem - szorítom Őt erősen, ahogy elkezd mozogni. Ez maga a mennyország! Ahogy elkezd gyorsulni, ahogy nő a tempó, izzadságcseppek gördülnek le halántékán. Erősen szántok végig hátán, minden egyes lökésnél. Érzem, hogy közeledik a csúcs. Már semmi önuralom nincs bennünk. Azt hiszem, ezt hívják féktelen szeretkezésnek. Villámcsapásként robban közén az orgazmus. A végső élvezet utolsó pillanatában mindketten hatalmas nyögéssel adjuk a világ tudtára, hogy egymáséi lettünk. Lihegve borulunk a földre. Miközben normalizálni próbálom a légzésem, Night csak ez szót súg a fülembe. Csak egy szó, de a jelentése a legfontosabb számomra az életben.
- Szeretlek... - finoman kicsúszik belőlem, mosolyogva tekint le rám.
- Én is szeretlek... - nézek mélyen lila íriszeibe. Varázslatos ez a pillanat. - Aludjunk ma idekint, úgyis meleg van - időközben már besötétedett. Észre sem vettem az idő múlását. Ha vele vagyok, minden olyan tökéletesnek tűnik. Remélem, ez nem csak valami látszat, vagy valami gerjesztett kép, ami egy csapásra össze fog törni bennem.
- Rendben - fekszik mellém és magához húz. Egy ideig még figyelem halk szuszogását, majd elnyom az álom.

Owari!

Folytatása következik...