31. Ez rosszul sült el...

Kellemes szellő csapja meg arcom, majd orromban megérzem a tipikus éjszakai illatot. Lassan kinyitom a szemem. Sötét van, de mégis túl világos. Felpillantok a fekete égre. Baj van. Ismét egy nagy kerek fehér golyó világít az égbolton. Ha Night észreveszi, hogy felkeltem, gondok lesznek. Becsukom a szeme, próbálom légzésemet lassítani.
- Hiába veszed a levegőt egyenletesen, a szívverésed elárul - a francba!
- Kedves üdvözlés - kelek fel óvatosan.
- Öltözz fel, és menj be a szobába. Zárd magadra az ajtót, húzd le a redőnyt, majd bújj be a paplan alá - tekint rám rideg szemekkel. - Csak védeni akarlak. A többieknek préda vagy, nekem csak játékszer.
- Most miért nem tudod uralni? Mi van veled? - kérdezgetem csendesen, miközben magamra kapom a szétdobált gönceimet.
- Nem akarlak bántani.
- Az előző ilyen éjszakán nem ilyen voltál.
- Kiszámíthatatlan vagyok. Akkor épp jó állapotomban voltam, csak szerencséd volt. Tedd, amit mondtam, ha nem akarsz megsérülni!
- Nem foglak egyedül hagyni - mondom határozottan. Hirtelen megfog, és a földre teper. Nagyon erőszakos. Nyoma sincs a kedvesebb énjének. Lefogja a kezeimet, egész testével a tetőre nyom.
- Mondd, meg akarsz halni? Ne legyél már ennyire makacs! - rivall rám.
- Uralkodj már magadon, vérfarkas! - nézek mélyen a szemébe. Ez meghátrálásra készteti, s elenged. Arrébb megy néhány lépést és elfordul.
- Menj innen... - suttogja.
- Kérlek, legalább próbáld meg lefékezni magad! - lépek mögé. Megpróbálom átölelni, de szabályosan kitépi magát a karjaim közül.
- Ne érj hozzám! Menekülj már innen, az istenért! Hányszor kell még elmondanom? - kiabál velem.
- Rendben Night, elmegyek - nem tudok rajta segíteni, és ez fáj. Gyorsan beiszkolok az épületbe a takaróval együtt. Befutok a szobámba, megteszem, amit mondott, és az ágyba vágom magam. Dühös vagyok és tehetetlen. Ráadásul még félek is. Félek, hogy emiatt elveszíthetem Őt.
Hirtelen kulcszörgést hallok odakintről, majd kattan a zár. Bejön valaki. Ki az? Felnézni se merek a pokróc alól. Mi van, ha Ő az?
- Nyugalom, csak Shun vagyok. Megvédelek tőle, minden áron, ne aggódj!
- Mióta vagy Te ilyen segítőkész? - kukkantok ki a pléd alól. Erre Ő nevetésben tör ki. - Most mi van? - meredek rá bosszúsan.
- Kócos a hajad, kicsit elhagytad magad, Ayumi kisasszony - gúnyolódik.
- Fogd be! - teszem karba a kezeim tüntetően.
- Engem ezzel nem hatsz meg, hiszen tudod. Úgy érzem, nem Te készítesz ki engem az elkövetkező két hétben, hanem fordítva.
- Majd meglátjuk! - kúszok hozzá kihívóan. Ismét ledermed, ijedten várja a folytatást. - Ó de naiv vagy! - hajolok távolabb, majd megölelem.
- Cöhh... - morran fel, de mégis hagyja magát.
- Bevallhatnád, hogy vágysz egy nő közelségére - suttogom a fülébe csábosan.
- Menj a francba! - na most szakadt el nála a cérna, hevesen lerángatja magáról ölelő karjaimat, és felpattan.
- Imádom, amikor ilyen vagy - haha, most visszakapja, amit velem tett!
- Csend! - pillant a bejárat felé. - Maradj mögöttem, megvédelek! - harag villan szemeiben. Mérges lenne Nightra? Mert valószínű, hogy Ő jön.
Az ajtó egyszer csak betörik. A látogatónk porrá zúzta. Hát ez nagyszerű!
- Tűnj innen! - veszi elő fegyverét a vadász. Ez egy bestiaölő? A Hollow 2000, a legújabb típus, ez már mindenre képes. Te jó ég! Nagyon nagy gáz van! Ha megfelelően beállítja, egy lövés, és a párom... Bele se merek gondolni!
- Ó vadászfiú, azt hiszed, azzal az apró játékszerrel megállíthatsz?
- Pontosan - felveszi a harcot. Ez így nagyon nem jó!
- Azonnal fejezzétek be! - ugrok Shun elé. - Te pedig tedd le azt a micsodát! - jobb, ha úgy teszek, mintha nem tudnám, milyen veszélyes.
- Ayumi, miért Őt véded? Talán a szeretőd?
- Te is tudod, hogy nem az! Uralkodj már magadon!
- Rajta már nem lehet segíteni... Jobb, ha most azonnal kiiktatom - mosolyodik el a barna hajú.
- Meg ne próbáld! - meredek rá dühösen. Nem igaz, hogy ezeknek még fokozniuk kell a feszültséget, azzal, hogy teszik az agyukat! - Gyerekesek vagytok! Ez nem a ki mit tud játék! Fogjátok már fel!
- Jaj, de naiv kislány vagy! Ez már rég nem rólunk szól, hanem rólad, édesem - ledermedek. Gondolom Night gúnyos mosolyt ereszt meg, mivel igencsak célba talált. Lassan megfordulok, így szembe kerülök az eszét vesztett vérfarkassal.
- Idióta állat! - förmedek rá, majd gondolkodás nélkül nekiugrok. Igazából, ezzel a lépéssel neki kedvezek. Hiába kapom el a nyakát, és döntöm a földre, Őt ez nem érdekli. Azonnal átgördít minket, és lefogja kezeimet.
- Megvagy, szivi! - gúnyolódik.
- Ayumi, Te nem vagy normális! Így esélyem sincs lelőni, mert nem akarlak eltalálni!
- Ez volt a tervem... - morgok.
- Akkor mi most szépen lelépünk!
- Mi? Engedj el! Hallod?! Night! - mintha egyet fordulna velem a világ, egyik pillanatról a másikra az erdőben találom magam, vele.
- Végre nem zavar minket senki, eljátszadozhatok veled.
- Ébredj már föl! Te nem ilyen vagy! - de az is lehet, hogy csak ezzel nyugtatom magam.
- Urusai! - parancsol rám, kezdek félni. - Az enyém vagy, és ez ellen nem tehetsz semmit!
- Önző dög! Te sem vagy különb, mint a többi!
- Örülök, hogy rájöttél - szinte felfal a szemeivel. Használhatnám ellene az erőmet, de tudom, hogy később bánnám. Erőszakosan próbál megcsókolni, de válaszul alsó ajkába harapok. Ezt kapd ki!
- Nini, valaki nagyon harcias ma! Nem tudnál egy kicsit nyugton maradni?
- Szemét! - sziszegem, de úgy sincs semmi hatása. Csak azt érem el, hogy még jobban a földbe döngöl. Elegem van! - Nem volt neked elég az előző éjszaka?
- Az nem én voltam, az a gyenge énem volt. Én sokkal jobb vagyok az ágyban, vad szenvedélyes, minden vágyadat teljesítem!
- Te megőrültél.
- Valóban, megőrülök érted! És végre megkaphatlak! - hajol újra fölém. Ajkait enyéimre tapasztja, és mivel pont úgy csókol, mint Night, ezért nem bírok ellenállni. Kár, hogy elvesztette a fejét, pedig múlt éjjel nagyon gyengéd volt.
- Miért csinálod ezt?
- Mert jólesik, és mert adod magad hozzá - válaszol ridegen, majd áttér kulcscsontom vonalára. Ez túl gyors, le kell állítanom valahogy!
- Nem! Én nem akarom! Nem lenne jobb úgy, ha én is vágynák erre?
- Nem érdekel, hogy mit akarsz. Mellesleg vágysz rá, csak még nem jöttél rá.
- Útálom, amikor ilyen hideg a viselkedésed. Mintha semmi érzelem nem lenne benned.
- Pedig van, csak jól titkolom. De most maradj csöndbe egy kicsit, nem beszélgetni jöttem! - fogja be a számat egyik mancsával. Ez megalázó. Nem tudom, hogy fogok ezután Nighthoz viszonyulni. Valahogy meg kéne Őt szelídítenem... Távolról érzem, ahogy lefejti felső testemről a selymes anyagot. Később nagyon meg fogja ezt bánni, ebben biztos vagyok.
- Miért nem élvezed? Pedig olyan jó! - suttog bele fülembe. Érzem vágya bizonyítékát a combjaimnál. Azt hiszem, elvesztettem a dolgok feletti irányítást. Én itt már csak egy bábu vagyok.
- Night? - szólítom meg csendesen, mire felcsusszan egy csókért.
- Igen?
- Szeretlek, Night... - nézek mélyen felemás íriszeibe. Minden érzelmemet beleadtam ebbe a két szóba. Hirtelen nem várt esemény következik be: megtorpan. Szemei lassan bűnbánóan kezdenek csillogni. Visszatért az esze?
- Hagyd Őt békén, Te korcs! - hallok meg egy idegen hangot. Olyan gyorsan történik minden, már csak azt veszem észre, hogy párom mellettem fekszik, mozdulatlanul.
- Shun! Mit csináltál vele? - térdelek fölé aggódva.
- Nyugi, szívem! Csak szem előtt tartottam az érzéseidet, és lebénítottam Őt a holdtölte további részére.
- Arigatou... Végül is megmentettél a teljes megszégyenüléstől.
- Ugyan, ez csak természetes.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? - pillantok rá. Valamiféle furcsa csillogást látok zöld szemeiben. Mit bámul ennyire? Követem tekintetét, és rögtön rájövök a válaszra.
- Csak megérzés volt... - nyel egyet.
- Na, mi van? Tetszik, amit látsz?
- Nem! - horkan föl, majd elfordul. Aranyos!
- Ezt még megkeserülöd... - sziszegi alattam vérfarkas barátunk. Kár, hogy a szája nem bénult le!
- Te meg fogd be! Miattad van az egész! - mérgelődök.
- Höhh... - mordul fel.
- Nem lényeg, igazad van. Csak legyen már vége ennek az egésznek - dőlök rá mellkasára. - Én így is szeretlek, de tudnod kell... Féltem... - hunyom le pilláim. Csak egy nagy sóhajtás a válasz, de már ez is elég, hogy tudjam, ismét önmaga. Kíváncsi leszek mennyit fog ezért még vezekelni. Szegényke... Sajnálom, hogy nem tudok neki segítséget nyújtani. Minek is vagyok itt? Úgyse érek semmit.
- Ugye nem azon gondolkozol, hogy itt hagysz? - szólal meg, amivel a szívbajt hozza rám. Kicsit elmerengtem.
- De, hiszen úgyse veszed hasznomat.
- Megnyugtat, hogy velem vagy.
- Vagy csak azért mondod ezt, hogy ne érezzem szarul magam.
- Ayumi!
- Jól van, jól van... Nem szóltam.
- Tudod mit? Inkább ne szóljunk egymáshoz, így is vágni lehet a feszültséget. Majd holnap mindent megbeszélünk, rendben?
- Persze - állok fel. - Shun, ha megkérlek, vidd be Őt a szobájába, én addig ellátom a sérüléseimet.
- Jó, már itt se vagyok - odasétál hozzá, a hátára veszi, majd eltűnik a szemem elől. Én is fogom magam, és amilyen gyorsan csak lehet, visszakullogok a biztonságot jelentő épületbe. Keresek valami gézt, meg fertőtlenítőt. Pár horzsolást szereztem a sok esés alkalmával, de nem vészesek. Nagyon kíváncsi vagyok, ezek után mit hoz majd a holnap.

Owari!

Folytatása következik...

http://kepfeltoltes.hu/090114/vampirnaplo_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090114/vampirnaplo2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg