|
32.Fesztivál - Első rész
32. Fesztivál - Első rész
Hamar ránk köszöntött a reggel. Egész éjjel az ágyat nyomtam, de nem aludtam egyetlen percet sem. Kicsit fáradt vagyok. Most is mit csinálok? A plafont bámulom. Ez rám vall, komolyan mondom...
Kopogásra eszmélek fel, ez zökkent ki gondolatmenetemből.
- Megyek! - pattanok fel, ugyanis bezártam az ajtót. Gyorsan előkerítem a kulcsot, majd a zárba dugom, és kitárom a bejáratot.
- Szia - köszön egy ismerős hang, mire kissé ledermedek. Vajon már teljesen önmaga? Vajon emlékszik mindenre? - Bemehetek? - kérdezi.
- Gyere - motyogom zavartan. - Öhm... Már jól vagy? - elfordulok tőle, valahogy nincs kedvem rá nézni.
- Igen, és Te?
- Én is - vágom rá rögtön. - Pillanat, kimegyek a mosdóba - iszkolok el. Mi van velem? Beállok a tükör elé, lehajtom a fejem, a csapot támasztom. Valahogy meg kéne oldanom ezt a helyzetet. Az az igazság, hogy még mindig félek tőle. Ugyanezt bármikor megteheti velem, hisz sokkal erősebb, esélyem se lenne ellene. Ajj, fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Felpillantok a tükörbe. Ne! Megrökönyödve bámulom, hogy Night mögöttem áll.
- Hah - sóhajtok, és megpróbálok menekülni, de időben kapcsol. Elkapja a kezemet és a falnak dönt. - Engedj el! - zárom össze pilláim.
- Nyugodj meg, kérlek - búgja lágyan. - Ne haragudj rám! Nem akartalak bántani.
- De mégis megtetted!
- Félsz tőlem?
- Igen! Félek... Szeretlek, de félek... - taszítom el magamtól, és kifelé veszem az irányt.
- Ayumi! - ragad meg ismét, majd a puha ágyra lök.
- Emlékszel Te egyáltalán az egészre?
- Minden egyes részletre - susogja búsan.
- Remek! - nyögöm ironikusan.
- Kérlek, legalább hallgass meg! Emlékezz vissza az előtte lévő eseményekre! Megvan? Emlékezz milyen gyengéd voltam, azt akartam, hogy neked legyen a legjobb!
- Tudom, de könyörgöm, majd megerő... - nem tudom folytatni, kitör belőlem a sírás.
- Ne haragudj! - ölel magához gyengéden. - Sajnálom. Az én hibám, hogy kiment a fejemből az időpont.
- Nem haragszom rád - mosolygok rá. - Csak, nagyon rám ijesztettél - szipogom. Szánalmas vagyok.
- Nem akartam. Tudod, hogy szándékosan sose bántanálak.
- Aranyos vagy - hintek puszit ajkaira. Sikerült végre lenyugodnom egy kicsit.
- Van egy jó és rossz hírem - komorul el hirtelen.
- Úgy érzem, nem akarom tudni, de mondd csak.
- Kezdem a rosszal. A következő holdtölte hamarabb fog bekövetkezni, pontosan egy hét múlva.
- Micsoda? Az hogy lehet? - hűlök el.
- Nem hallgattál végig. Holdfogyatkozás lesz.
- Jézusom... És akkor veletek mi van? Még rosszabbak vagytok?
- Ne szólj már közbe! - ingatja a fejét. - Szóval, ez az egyetlen olyan éjjel, amikor telihold van, és a vérfarkasok nem változnak át. Ez pedig a jó hír volt.
- Ez most komoly?
- Igen. Ilyenkor nálunk ünnep van, mivel ez nagyon ritka alkalom. A Hold ünnepéről szól az egész éjszaka.
- Csak tudnám, miért ünneplitek azt, ami miatt ilyenek vagytok.
- Azért, mert ha nem lenne Hold, akkor a fajunk se létezne.
- Ez igaz - merengek el.
- Szeretném, ha Te is részt vennél az ünnepségen, mint a jegyesem.
- Jegyesed?
- Igen. Szeretnélek bemutatni a többieknek, hivatalosan is. De persze, ha nem akarod, akkor nem kell, csak gondoltam hátha...
- Értem - vágok közbe. Hát, ez meglepett.
- Nem kell most döntened. Elég, ha hat nap múlva elmondod, hogy döntöttél, és attól függően szervezek meg mindent.
- Nem kell ahhoz hat nap. Részt veszek az ünnepségen, mint a jegyesed. Nincs értelme húzni a dolgot - nézek mélyen lila íriszeibe.
- Biztos vagy benne? Ez nem csak egy látszat dolog - figyelmeztet.
- Night, ne nézz hülyének! Pontosan tudom, hogy miről van itt szó! - mérgelődök.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. - a közönyével próbálja palástolni az örömét? Vagy mi?
- Igen. Úgyis kíváncsi vagyok a társadalmatokra. Ez egy tök jó lehetőség, hogy megismerjem a fajtársaidat.
- Nem mindenki olyan, mint én, ezt ne feledd el. Vannak nálam ezerszer rosszabbak is. Remélem, velük nem futsz össze.
- Én meg remélem, hogy igen. Őket is meg kell ismernem egyszer, még akkor is, ha nem éppen a legjobb falkatagok.
- Hm, lehet benne valami.
- Amúgy, már régóta meg szeretnék valamit kérdezni.
- Igen? - mered rám furcsán.
- Öhm... Ti vérfarkasok, fel tudtok venni farkas alakot?
- Persze, át tudunk alakulni. De nem igazán szeretjük, egyedül az Őrzők léteznek folyamatosan abban a formában. Mi csak harc közben, vagy ha el szeretnék rejtőzni, vesszük fel a farkas formát.
- Értem. Majd egyszer megmutatod a farkas énedet? - rebegtetem meg szempilláim.
- Hát... Ha nagyon akarod, akkor lehetséges.
- Köszi - ölelem magamhoz szorosabban. Villámcsapásként hasít valami az agyamba. - Te Night, ugye Shun még él? Mondd, hogy nem csináltál vele semmit! - nézek rá kétségbeesetten.
- Ne aggódj, az ég világon semmi baja nincs. Igazából hálásnak kéne lennem, amiért kiállt érted.
- Valóban.
- De sajnos egyben féltékeny is vagyok rá - mosolyodik el. - Egyszer tuti párbajozok vele egy jót.
- Ezt úgy mondod, mintha élveznéd a helyzetet.
- Mert élvezem is, édesem.
- Pasik... Sosem értettem, miért jó nektek ez az állandó rivalizálás.
- Van min levezetni a felgyülemlett feszültséget. Egyébként, Kayuu meg szeretne látogatni. Azt mondtam neki, hogy a "mulatság" után jöhet.
- Rendben, nekem édes mindegy - tekintek oldalra.
- És még valami... Touya is jönni szeretne.
- Van képe ezek után még olyat remélni, hogy beengedem ide?! - horkanok fel.
- Ha én engedem, akkor jönni fog.
- Jól van! Nem érdekel! Engedd csak!
- Csak emlékeztetni szerettelek volna, hogy még nincs szavad ezen a helyen.
- Jó - morgok.
- Lassan mennem kéne, van még elég szervezési feladatom a hétre. Csak egy púp a hátamra ez az egész hacacáré.
- Ne segítsek?
- Ugyan, ez az én dolgom, nem fogom másra hárítani.
- De, hát... hasznomat is vehetnéd...
- Nem! - makacsolja meg magát. - Megoldom, hidd el.
- Rendben, legyen, ahogy óhajtod - inkább nem vitatkozok vele, jobb ez így.
*
Nagyon gyorsan elrepült az egy hét a szervezkedéssel. Végre eljött a várva várt este. Már egy ideje elkezdődött a fesztivál. A Nap már lement, a vendégek - avagy a város vérfarkasai - megérkeztek a hatalmas főtérre, ami most asztaloktól, székektől, díszítő elemektől zsúfolt. Igazán szép így a tér, ugyanis hangulatos lámpákkal van kivilágítva, amihez később a Hold fénye is társul majd. Nekem megint fel kellett vennem azt a gyönyörű ruhát, amit anno párom ajándékozott nekem, de nem is bánom.
- Itt hagyhatlak egy kicsit köztük? - tekint körbe Night. - Nekem beszélnem kell Kanameval, ha akarsz, később feljöhetsz - mutat fel. Az egyik épület - gondolom a városháza - hatalmas erkélyére van berendezve a Tanács helye. Két oldalról hatalmas lépcsősorok vezetnek fel oda, a napokban építették őket, direkt erre az estére.
- Persze, menj csak, boldogulok - hintek puszit ajkaira.
- Azért rajtad tartom a szemem, nem szeretnék bonyodalmat - pillant rám aggódva.
- Ahogy akarod - válaszolom, és már csak a távozó alakját látom. Elindulok körbenézni, biztos van itt sok érdekes személy.
- Ayu-chan, Ayu-chan! - hallok ki egy gyermeki hangot a tömegből, majd ölelő karokat érzek derekamon. Egyedül Ő nevezhet csak így.
- Etanie! Örülök, hogy látlak - simogatom meg a buksiját.
- Na, elrontod a hajam! - enged el bosszúsan.
- Bocsánat. Mi szél hozott erre, kicsi lány?
- Lehet, hogy fiatal vagyok, de attól még vérfarkas! Itt a helyem! - válaszol fellengzősen. Aranyos kislány.
- Körbevezetlek, gyere! Van itt minden finomság, mi szem szájnak ingere! - ugrál körbe.
- Rendben - nevetek, mire magával ránt.
- Nocsak, a híres-nevezetes Ayumi kisasszony. Hihetetlen, hogy egy vámpír fattyúnak kell Night jegyesének lennie - vág be elénk egy férfi. A rossz akarók egyike, van ilyen.
- Ne nevezd Őt így! Tűnj innen! - kiált rá Etanie.
- Cöhh, miért véded?
- Mert veled ellentétben, én ismerem Őt! És most kopj le, vagy megkeserülöd azt s, hogy megszülettél!
- Jól van, itt se vagyok - húzza el a csíkot kelletlenül.
- Neked is ilyen nagy befolyásod van itt? Nem is tudtam - fordulok "megmentőm" felé.
- Mivel megközelítem Night erejét, itt csak egy páros képes engem legyőzni, a többiek meg inkább szót fogadnak.
- Megalázó lehet nekik, hogy egy sokkal fiatalabb személy uralkodhat fölöttük.
- Ez benne a poén! - mosolyodik el. - Most mennem kell, játszani akarok, a barátaim már úgyis várnak. Vigyázz magadra! - libben el. Mint egy szellemkép. Hihetetlen egy kiscsaj, az biztos.
Egy üres asztal felé veszem az irányt, és helyet foglalok. Elég volt mára az izgalmakból. Ó, pedig szinte még el sem kezdődött a mulatság.
- Hello, szivi - mondja egyszerre két hang. Egy páros jelenik meg a semmiből, majd velem szemben helyezkednek el, egymás ölében. Egy srác és a csaja?
- Sziasztok - vetem oda, nem akarok gondokat.
- A Takumi ikrek vagyunk - mintha valami betanult szöveg lenne, teljesen egyszerre mondják. Inkább néznek ki tini párnak, mint testvéreknek.
- Én Nomiya vagyok - szólal meg a fiú.
- Én pedig Nanano - kontráz a lány. Mindkettő ébenfekete hajjal, és vörös szemekkel büszkélkedhet. Nem mindennapos látvány.
- Aha. Mit akartok? Nem hiszem, hogy csak társalogni jöttetek, térjetek hát a lényegre!
- Nyugalom, szivi. Tudod, nem nézzük jó szemmel a ti kis eljegyzéseteket.
- Azt mindjárt gondoltam - mily meglepő.
- Tudod, az én drágám... - csókolja meg a fiú a lányt, majd folytatja - ...egyedül miattad nem lehet Night jegyese. Igazából, mi vagyunk utána a legerősebbek a városban. - ezek testvérek és smárolnak?
- Ez undorító - meredek rájuk megrökönyödve.
- Ugyan - legyint a csaj - Ez nálunk mindennapos, ilyen a vérfarkasok világa, de tudod, a szex még jobb vele! - újabb csók, majd elégedett kuncogás. Fúj!
- Ez mind szép, és jó, de mit akartok? - bámulok rájuk ridegen.
- Csak kíváncsiak voltunk a kilétedre. Mellesleg, ha majd a kezedben lesz az irányítás, pár merényletet tuti elkövetünk ellened.
- Na ide figyeljetek, ölebek! - állok fel. - Engem ezzel nem tudok megfélemlíteni, szóval megköszönném, ha leszállnátok rólam! - nézek mélyen Nanao bíborvörös szemeibe. Ez nagy hiba volt. A lány dévajul elmosolyodik, én pedig tehetetlenül a földre rogyok. Ez szívás, ennek a párosnak mentális ereje van.
- Ezt megkaptad, szivi! - röhögnek győzelemittasan. Úgy érzem, nem véletlenül Ők itt a második legjobb páros.
- Mit csináltatok vele?! - hallom meg Night éles hangját. Asszem’ elborult az agya. Mindig a legjobbkor toppan be.
- Mi? Semmit - ezek az ártatlan szavak.
- Ugyan már! Kit akartok ezzel megtéveszteni?
- Talán téged?
- Urusai! Utoljára kérdezem, mit csináltatok vele? Válaszoljatok, vagy esküszöm, megöllek titeket! - tök jó itt mozdulatlanul feküdni, és hallgatni ezt az egészet. Vajon a többiek is árgus szemekkel figyelik az eseményeket?
- Jól van, jól van! Csak játszottunk vele. Kicsit lebénítottuk, mindent hall, de nem tud mozogni.
- Mennyi ideig hat rá? - már szinte a fogát csikorgatja a dühtől.
- Öt perc és kutya baja sem lesz.
- Remek. És most kotródjatok a szemem elől! - rivall rájuk. Távozó léptek zaja biztosít róla, hogy elmenekültek. Night óvatosan mellém lép, és az ölbe húz. - Tudtam, hogy nem hagyhatlak egyedül egy percre sem.
- Ühm - adok ki valamiféle morranás szerű hangot, mert beszélni se tudok.
- Ha visszatért beléd az erő, neked is tárgyalnod kell Kanameval. Nem tudom, mit akar, de négyszemközt akar veled beszélni.
- Ühm - adom tudtára, hogy felfogtam.
- Jaj, Te lány! Mindig történik veled valami! - mosolyog. Hát, igen, van benne valami. Ajj, csak telne már le az a nyomorult öt perc! Azt hiszem, ez lesz életem leghosszabb öt perce. Mindegy, már késő bánat. Előbb kellett volna gondolkodni, és aztán cselekedni. Igencsak felelőtlen voltam. Áh...
Owari!
Folytatása következik...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
