Miért?

Miért van az, hogy mások boldogok?

Miért nem lehet mindenki boldog?

Én is szeretnék boldog lenni,

Mint a madár szárnyra kelni.

Repülni városon, országon át,

Megtalálni szívem választottját.

Cím nélkül

A szerelem

Olyan szép szó

Csak keresem

Hisz oly jó.

Ezt az érzést

Nem kérdés

Csak akkor érted

Ha már átélted.

Feledés

Elválni könnyű,

De feledni nehéz

A szív a múltba

Ezerszer visszanéz

Lehet, hogy könnyek nélkül

Búcsúzunk,

De mégis sírunk

Ha ismét találkozunk!

Címe ismeretlen

Az utcán járok és ismerőst látok,

Mindenkit ugyanaz érdekel,

Amiben szerepel,

Barátnőd hogy van el?

Ezt nem viselem,

Hogy el nem feledhetem.

Miért kell szenvednem ennyire?

Semmit nem követtem el.

S miért ítél el az is,

Kinek ezt köszönhetem?

Hittem s reméltem,

Hogy ezt nem kell megélnem,

De úgy látszik a sors játszik ellenem.

Csak remélni merem,

Hogy egyszer meglelem,

Ki tényleg szeret engem

És ha el is hagy,

A fájdalmát nem rajtam veri el.

Címe ismeretlen

Neked könnyű,

Elmentél, itt hagytál,

Emlékeidből is eldobtál,

Nekem csak fájdalmat adtál,

Belém tiportál.

Miért adtad ezt nekem,

Tán megérdemeltem?

Ezt el nem hiszem.

Minden napon látom ablakod,

Tudom többet nem látogatod,

De el nem feledhetem,

Mit veled átéltem.

Érzem elvesztettem,

Mit reméltem.

De nem sírok,

Többet nem.

Ha nem kellek,

Hát engedj el!

Fájdalmad ne rajtam

Enyhítsd meg.

Azért, aki vagy

Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
akinek látszol
vagy tetteted magad.

Lelkedbe látok,
látom a varázsod,
tudom, hogy mikor játszol,
s szeretem,
amikor átlátszol.

Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
mert szeretsz.
Mellettem nyugodtan
önmagad lehetsz.

Álmodom

A csillagok gyémántokként

Tündökölnek a szikrázó égen.

Gondolataim máshol járnak.

Nem vagyok már ébren.

Álmomban csak egy helyen,

Szerelmem karjaiba hajtom álomra fejem.

Remény

Nem kereslek,
Majd te megtalálsz,
Nem kutatlak,
Utat hozzám mindig látsz!

Nem nézek rád,
Elég, ha érzed,
Szívem rád vár,
Vedd már észre, kérlek!

Nem sírok utánad,
Hisz te sem tennéd,
Hiába siratlak,
Észre sem vennéd!

Nézem gyönyörű szemed,
S a szememben egy könny lepereg.
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.

Csak rád gondolok,
De te nem érsz rám,
Rólad álmodom,
Ó kérlek, bújj hozzám

Szívem vár ezt ne felejtsd,
Lelkem miattad egy üres sejt,
Megcsókolsz és életre kel,
Csak csókolj meg még egyszer!

Csókod íze oly csodás,
Vele szép a napsugár,
Kezed melege csordultig betölt,
Arcod szememre mosolyt ölt.

Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény!

Reménytelen remények

El sem hiszem,

Hogy nem rég még

Reméltem, hogy

Testem megremeg,

Lelkem elrepes

Ha szemem rád emelem.

De szívem nem ver

Hevesen, lelkem

Mégis zaklatott.

Mit kezdjek veled,

Ha te többet érzel?

Te mit tennél?

Tán elküldenél?

Vagy játszanál velem?

Mennyit engednél,

S reményt növelnél?

El nem engedsz,

De ezt sem lehet.

Szívet törni nem nemes.

S veled lenni sem helyes.

Mit tegyek hát?

Miért tetted ezt?

Lehet hinni, s remélni,

De tűrni kell, s várni

A másik mit felel.

Te tűrsz, de nem vártál.

Remélsz, de mire vársz?

Tovább nem engedlek,

S ha eddig nem nyerted

Meg e játszmát, ne remélj többet.

Vesztettél, keress hát mást.

Rám többet ne várj!

Ha eddig nem nyertél meg,

Ezután se lehet esélye.

 Égető érzések

Kellett az a szikra, kellett az az érzés,
ami megmutatta neked,mi az utolsó lépés,
az utolsó, amin túl már nincs esély,
arra,hogy valaha is boldogan élj.

Mert akartad a csókot, akartad a vágyat,
forró ölelését reszketve vártad,
kívántad a testét éjeken át,
aggódón vigyáztad minden álmát,

mert ő volt a minden,ő volt a világ,
kezében mindig jól állt a virág,
keverte a szavakat,ha nem mosolyogtál,
letörölte könnyeid,mikor érte zokogtál.

Jó volt minden vele, míg el nem jött a tél,
s ölelő karja közt összerezzentél,
mert kihűlt a szerelem, eljött a bánat,
elment örökre,s már nem csókolja szádat.

Nem érdemes

Nem érdemes szerelmesnek lenni,

Sírni sok-sok éjszakán.

Nem érdemes remélni, s majd

Fájdalmasan felébredni.

Nem érdemes sírni

Hisz akiért sírsz

Úgysem érti

Mert netán félre érti,

S azt hiszi, félsz talán.

S, hogy mitől félsz?

Úgysem érzi

Szerelmes vagy?

Úgysem kérdi.

Éltető erő

Vad álmok, kosza ábrándok,

Való élet, szenvedély.

Ez az, mi éltet,

Amiért élek.

Te vagy az álmom

Minden ábrándom

Te vagy számomra az élet

S a szenvedély, ami éltet.

Címe ismeretlen

Nem vagyok menyben járó égi jel
Csak egy földi álmodozó
Aki gyakran téved el,
Lehet, nem vagyok az akit mindig is kerestél
De nagyon szeretném, ha belém szeretnél.

Reménytelen szerelem

Felfedezed létem, megismered
szemem színét, néha nézel,
mosolyogsz arcoddal, mégis jobban
érzed magad más lányokkal.
Ezek után mondjam azt,
meg szeretnélek ismerni, szeretnék
Veled lenni? Igen, mondom, de
csakis ezért: szívemnek ne hazudjak.
S mit látnak most is szempilláim?
Ülsz a lépcsőn magányosan,
néha felém sandítasz, de nem
szólsz fejemhez. Elsuhanok melletted,
mintha nem érdekelnél, mégis
vaskampó húzza szívemet.
Forduljak vissza, kérdezzek
bármit, beszéljünk egymással.
Végeztem a lépcsőmászással, leértem,
bent vagyok a teremben, ráborítom
fejemet padomra, sóvárgok, vágyódom,
kínzom magam, már megint
kikezdtem a világgal...